Sporttörténelmi gondolatok.
Parádés és sporttörténelmi pillanatok zajlottak le Hollandiában. Ismét varázsoltak a Liu-testvérek, a dordrechti világbajnokságon: Liu Shaoang két arany- és két ezüst-, míg Liu Shaolin Sándor egy arany- és két ezüstéremmel térhet haza. A két remek sportoló a magyar szövetségnek nyilatkozott.
Liu Shaoang:
„A szombaton ötszázon megszerzett aranyéremnek nagyon örültem, de tudtam, hamar fel kellett dolgoznom azt, hogy megszereztem pályafutásom első világbajnoki címét. Ez sikerült is. Mentálisan arra is készültem, hogy akár az összetett érem is sikerülhet, mivel az első nap után az összetett versenyben fej-fej mellett álltunk a kanadai Charles Hamelinnel. Ezt is megtettem, csakhogy borzasztóan aludtam, így reggel úgy ébredtem, ahogyan az emberek egy háromnapos fesztivál után érzik magukat… A vasárnap folyamán több olyan pillanat is volt, amikor tényleg azt hittem, elájulok. Végig fáradtnak éreztem magam, de úgy voltam vele, ha beledöglök, ezt akkor is meg kell csinálnom.”
Liu Shaolin Sándor:
„Vasárnap reggel megfogadtam, hogy a pokolból a mennybe jutok. Jól futottam szombaton is, csak nem volt szerencsém. Elfáradtam a második nap után, mégis, azt gondolom, leginkább mentálisan kellett összekapnom magam vasárnapra, és persze az is ott járt a fejemben, hogy bár a kanadai Charles Hamelin tizennégyszeres világbajnok, de már harminchat éves – nehogy már megverjen! Két táv után vezette az összetettet, végül hatodik lett: ő a mennyből jutott a pokolba. A háromezer méteres szuperdöntőt elszámoltuk, de a végén sem azért aggódtam, hogy nem enyém az összetett arany, csak megijedtem egy kicsit, hogy nem a miénk az első két hely. Mindegy volt, melyikünk nyer.”
