Kifejleszteni egy új sporteszközt, megalkotni köré egy új sportágat, majd azt globálisan elterjeszteni és világbajnokságot szervezni belőle, hosszú évtizedek munkája. A Teqballnál azonban másképpen gondolták és mindezt néhány év alatt véghezvitték. Sőt, a cél az olimpia. Zwickl Dániellel, a Nemzetközi Teqball Szövetség sport operációs menedzserével beszélgetett a Sportsmarketing a sportág fejlődéséről, az olimpiai álmokról és a koronavírus-járvány hatásáról.
Nem titok, hogy régóta ismerjük egymást. Amikor először találkoztunk még asztaliteniszező olimpikon [London 2012] voltál, most pedig a Nemzetközi Teqball Szövetség [FITEQ] sport operációs menedzsere vagy. Bár a Teqball asztalt szokás egy meggörbített pingpongasztalhoz hasonlítani, mégis adja magát a kérdés, hogy hogyan történt nálad az átmenetet az aktív élsportból a sport üzleti világába?
Már versenyzőként is érdekelt a sport másik oldala. Nem elsődlegesen az edzői vonal fogott meg, inkább a sportvezetés, menedzsment része a dolgoknak, tehát hogy hogyan lehet a sportot és az üzletet összekapcsolni. Elvégeztem a Testnevelési Egyetem sportmenedzser szakát, valamint a mesterképzést Angliában a Leeds Metropolitan University sport és üzleti szakán csináltam. Emellett minden alkalmat megragadtam, hogy belelássak a sporton túli világba. Közvetlenül a londoni olimpia után kaptam a TTF Liebherr Ochsenhausentől egy sportmenedzseri állást, ahol a gyakorlatban tanulhattam meg a szakmát.
Mikor és hogyan került képbe a Teqball?
Huszár Viktor, a Teqball egyik alapítója 2014-ben bekerült a La Femme magazin „50 tehetséges magyar fiatal” programjába, amelynek keretében a kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiatalok mellé mentorokat adtak. Viktor nem a labdarúgásból szeretett volna mentort maga mellé, mert ott megvoltak a kapcsolatai, hanem egy speciális téma, az asztalgyártás iránt érdeklődött. Így lettem én a mentora, noha szerintem, ha valakinek, akkor neki nincs szüksége mentorra, mert nála tehetségesebb vállalkozót keveset ismer az ember. Ez még a Teqball kezdeti szakaszában volt, de fél évig együtt dolgoztunk. Kipróbáltam a játékot, megismertem a másik alapítót, Borsányi Gábort is, és később is bejártam hozzájuk, amikor Németországból hazalátogattam. Megmaradt tehát a jó kapcsolat, majd amikor 2018-ban hazaköltöztünk, aktuális lett a téma, hogy csatlakozzak a Teqballhoz.
OLIMPIAI ÁLMOK
A Teqball története 2014-ben kezdődött, de az is mutatja, hogy milyen hatalmas utat tett meg ilyen rövid idő alatt a sportág, hogy a Teqball Nemzetközi Szövetségénél [FITEQ] dolgozol. A végső cél pedig nem kisebb, mint olimpiai sportággá válni. Már a kezdetektől ez a cél vezérelt?
A Teqball evolúciója nagyon nagy utat járt be. Gattyán György, Huszár Viktor és Borsányi Gábor egy nagyon egyszerű dolgot találtak ki: hajlított pingpongasztalon focizni. Szerettek volna egy olyan sporteszközt, amit a saját kertjükben is szívesen látnak. Ez volt tehát az alapötlet, amit megmutattak másoknak, és az akkoriban Magyarországon tevékenykedő küllföldi szakemberektől, mint például Henk Ten Cate, pedig nagyon jó visszajelzéseket kaptak. A nemzetközi porondon szintén remek volt a fogadtatás, és maga a Teqball asztal, mint sporteszköz is több innovációs és formatervezési díjat nyert.
Látszott, hogy ebből kinőhet egy külön sportág, de a mikéntje még nem volt biztos. Felmerült az is, hogy a Teqball mint önálló sportbiznisz funkcionáljon, amikor semmilyen feltételrendszernek nem kell megfelelni, akárcsak a UFC esetében. Ez is nagyon illett volna a profilba, mert nagy szabadságot biztosít, gyorsan lehet fejlődni és gazdaságilag is előnyös, mert ha létrehozol egy jó terméket, akkor lesz rá kereslet. Azonban az alapítók, mint magyar feltalálók az olimpia bűvkörében szocializálódtak, így nagy volt a késztetés az olimpia felé venni az irányt.
Így kezdődött a professzionális sportágfejlesztés, amelynek érdekessége a felülről lefelé építkezés. A Teqballt már játszották 15-20 országban, és mint sportág rögtön egy világbajnoksággal rajtolt, amihez viszont szükség volt nemzetközi szövetségre. 2017 márciusában megalakult a FITEQ és ennek égisze alól növik ki magukat a nemzeti szövetségek, valamint a klubok. A FITEQ tartja kézben a szabályalkotást, a versenyrendszerek kidolgozását és az oktatást is. Folyamatosan épül felülről lefelé a sportág: ma már 55 nemzeti szövetség a FITEQ tagja és rendeztünk három világbajnokságot. A Teqball a leggyorsabban fejlődő sportág a világon.
Az olimpia azonban csak egy részcél, az alapítók legnagyobb vágya ugyanis az, hogy adjanak egy olyan sporteszközt az embereknek, amellyel a lehető legtöbben tudnak sportolni.
Mondhatni, hogy az olimpiai álom megvalósítására éppen kedvező időszak van? A Nemzetközi Olimpiai Bizottság [NOB] számára fontos a résztvevők nemek szerinti arányának kiegyenlítése, a Teqball ideális ebből a szempontból, mert nagyon jól működik női sportolók és vegyes párosok számára is. Emellett a NOB próbál nyitni a fiatalok felé is, így például 2024-ben a párizsi olimpián a breaktánc debütál majd a programban.
Ezek valóban olyan változások az olimpiai mozgalomban, amelyek a Teqballt az olimpia irányába terelték. A társadalom és a sport változásait képezik le ezek a trendek, amelyeket a NOB is figyelembe vesz.
Gyakran kérdezik tőlünk, hogy hogyan lehet ekkorát gondolni? Mi pedig visszakérdezünk, hogy miért ne lehetne? A Teqball nagyon jó paraméterekkel rendelkezik: férfiak és nők egyaránt űzhetik, non contact sport, szabadtéren és teremben is lehet játszani, a Nemzetközi Mintavételi Ügynökség [ITA] dopping szempontból alacsony besorolásúként tartja nyilván.
Számunkra a legnagyobb kihívás az infrastrukturális háló megteremtése, vagyis az asztalok és a tudás eljuttatása megfelelő helyekre. Ha valahova asztalt tudunk vinni és oda tudunk menni átadni a tudást, megmutatni, hogyan működik a játék, akkor már szinte magától megtörténik a többi, mert a Teqball egy élvezetes játék és hamar lehet benne sikerélményt szerezni. Nagyon jó példát mutatnak az olyan esetek, amikor valaki 60 évesen heti egy edzéssel, egy hónap után már párosban játszik, valamint a nők és a parasportolók is könnyen el tudják sajátítani a játék alapjait. Nekünk tehát a háttér megteremtésében van fontos szerepünk, hogy bárki egyszerűen találjon a közelben Teqball egyesületet. A közösségi média pedig segíti a Teqball terjedését, mert sok közvetítést készítünk, továbbá nagyon jó videókat töltenek fel a felhasználók is, amelyekből átjön a Teqball élvezete. Arról nem is beszélve, hogy csak a mostani koronavírus időszak alatt olyan futballsztárok vásároltak maguknak Teqball asztalt, mint Beckham, Rooney, Terry, vagy Mané, ami óriási hatással van a fiatalokra is.
Az Ázsiai Olimpiai Bizottság [OCA] 2018-ban, az Afrikai Olimpiai Szövetségek Egyesülete [ANOCA] pedig 2019-ben ismerte el hivatalosan a Teqballt, ami bekerült az idén év végén esedékes Ázsiai Standjátékok programjába is. Ázsiát és Afrikát tehát már bevettétek, de van olyan terület, ami nehezebben meghódíthatónak látszik?
Minden kontinensen mások a szabályozók, ezért más stratégiát alkalmazunk. Alapvetően idő kérdése, mert bizonyosak vagyunk benne, hogy sikerülni fog. Talán Pánamerika felépítése, döntéshozatala, mechanizmusa a legnehezebb. A Pánamerikai Játékok a legtöbb sportágat összefogó multisport rendezvény, mégis oda a legnehezebb bekerülni. Úgy gondolom azonban, hogy itt is csak idő kérdése megvetni a lábunkat, hiszen Dél-Amerikában imádják a labdarúgást, Ronaldinho a Teqball egyik arca és van egy nagyon erős footvolley társadalom is. Az is elképzelhető, hogy organikusan fog itt akkorára nőni a sportág, hogy végül nem is a sportdiplomácián fog múlni a siker, hanem olyan nagy lesz a résztvevők száma és az igény a Teqballra, hogy automatikusan megtörténik majd. Európában hasonló a helyzet. A multisport rendezvényeken jóval az esemény előtt hoznak döntéseket a sportágakról, de a 2023-as krakkói Európai Játékokon a minimális cél a demonstrációs sportág státusz elérése, de reális lehet éremsportágnakk is lenni. Ritkaság a sportban, amit mi tapasztalunk, hogy egy új termék esetén hozzánk jönnek, hogy milyen feltételekkel indítható el egy klub vagy szövetség. Nekünk ezt a trendet kell proaktívan felgyorsítani.
A FITEQ főtitkára Marius Vizer Jr., akinek az édesapja a SportAccord, mai nevén a Nemzetközi Sportszövetségek Szövetsége [GAISF] vezetőjeként kritizálta Thomas Bachot, a NOB elnökét. A szervezet névváltozása is az ebből kialakult vihar következménye. Mennyiben befolyásolja ez a háttérsztori a Teqball olimpiai törekvéseit?
Bach úr és Vizer úr konfliktusa azóta már rendeződött, jó a viszony a két sportvezető között. Mint NOB elnök és mint a Nemzetközi Cselgáncs Szövetség vezére [Marius Vizer 2007 óta tölti be ezt a pozíciót] mindketten az olimpiai mozgalom és a sportok jövőjéért küzdenek nagy erőkkel, amelynek eredményeit mindenki láthatja. Marius Vizer Jr. olyan hagyományokat hoz a családjából, ami a nemzetközi porondon ismeretségben, kapcsolati hálóban egyedülálló, és ez számunkra egy óriási lehetőség. Évente 200 napot utazik, 6 nyelven beszél, sportdiplomáciai és sportvezetői képességei is kiemelkedőek, ezért is ő a főtitkárunk.
További részletek a Sportsmarketing oldalán elolvasható.
