Feltámadt a híres antarktiszi szél, amely a harmadik napon alaposan megnehezítette Rakonczay Gábor dolgát az Antarktiszon.
Senki sem ígérte, hogy a Déli-sark Expedíció könnyű lesz, és már most világosan látszik, hogy nem is az, de az extrém sportoló (aki első magyarként vállalkozott arra, hogy a szárazföld, vagyis az Antarktisz széléről gyalog elérje a Déli-sarkot) a szélnél nagyobb kihívásoktól sem riad vissza – derült ki a keddi közleményből.
Három nap alatt a táv 5 százalékát teljesítette, s nem csupán meglátja a szépséget a mindennapokban, hanem meg is éli az összes nagy pillanatot. Egy 92 kilós szánt vonszol maga után (az ő szánjában landol a négytagú csapat egyik sátra minden nap), de panasz még nem hagyta el a száját. „Bal oldalról negyedszélben küzdöttük végig az egész napot – az emelkedőkön gyakran minden erőmet össze kellett szedni, hogy a síléccel ne visszafelé csússzak, hanem megkapaszkodjak, és valamennyit előre haladjak a kilencvenkét kilós szánt húzva – mondta Rakonczay Gábor. – Az utolsó szakaszon volt csak lejtmenet, ami eszeveszett száguldásnak tűnt a korábbiakhoz képest. A napi eredmény 16.4 kilométer, ami azt jelenti, hogy három nap alatt a teljes táv öt százalékát teljesítettük. Ráadásként a nap körül hatalmas fehér gyűrű volt egész nap, mintha csak egy óriási szem figyelte volna a küzdelmünket.”
Az óceánon két-három hét alatt kerül ilyen lelkiállapotba, de az Antarktisz időtlen és mozdulatlan, itt sokkal gyorsabban sikerült. „A második napon a táborállítás után pedig kiültem a sátor elé, és a tűző napon megittam az egyetlen kis dobozos sörömet, amit még a Union Gleccser bázis egyik vacsorájáról hoztam el – írta egy nappal korábbi üzenetében Rakonczay. – A levegő áll, és az a fajta tökéletes csend van, amit már szinte hangosnak érez az ember. Kivételes pillanat, mintha nem is a Földön lennék, hanem valami olyan helyen, amit még ember nem látott, s nincs tudásom hozzá, hogy értelmezhessen. De talán nem is kell, csak nézek ki a fejemből…
Az óceánon két-három hét alatt szoktam ilyen állapotba kerülni, de ez a hely más: időtlen és mozdulatlan, ahol értelmüket vesztik az ember gondolatai. Csend van kívül és belül. Aztán a pillanat elmúlik, a levegő fagyos, a nap pedig brutálisan éget. A sátorba megyek, feltesszük a vizet a vacsorához, de a benzinfőzőt ismét szerelni kell, igaz, néhány perc múlva már működik. A pehely hálózsákba bújok, és várom, hogy a hó meleg vízzé változzon…”
fotók: Sportmarketing Ügynökség
