Öt éve rendszeresen lovagol, folyamatosan jönnek az eredmények. Az első lépésekről, a kihívásokról és a jövőről, Varga Virág díjugratóval beszélgettünk.
Honnan jött a lovak szeretete?
Kiskorom óta érdekeltek a lovak. Különleges sportnak tartom, mert egy élőlénnyel kell együtt dolgozni. A lovaglás, a lóval való munka sok mindenre megtanítja az embert.
Mióta versenyzel és mik a célok?
5 éve kezdtem el rendszeresen lovagolni. Versenyezni először a nagy versenyek előszobájának is tekinthető GYEPOSZ-ban (Gyermek- és Pónilovasok Országos Szövetsége) kezdtem, ahol az országos bajnokságokon már jó eredményeim születtek. Profi versenyzésemet sajnos csak 1 éve tudtam elkezdeni. Mint a legtöbb sportolónak, nekem is a nagyobb, nemzetközi versenyek és az Olimpia a cél, de ehhez már nagyobb képességű ló szükséges.
Milyen sikereid vannak?
Ebben a sportban az ember nem csak magától, hanem 70%-ban a lovától függ. Büszke vagyok a lovamra, akivel az elmúlt évet végig csináltam. Nagyon sikeres évünk volt, 17szer álltam a dobogón. Külön öröm számomra, hogy eredményeim elismeréséül már 3x megkaptam Terézváros Kiváló diákja címet, a Belváros Ifjú Sportolója Ösztöndíjat, az Emberi Erőforrások Minisztériumától a Magyarország Jó tanulója Jó sportolója címet, valamint a tavalyi évben elnyertem a Nemzet Fiatal Tehetségeiért ösztöndíjat. Ezek mind nagyon motiváloan hatnak versenyzésemre.
Mik a kihivàsok az életedben?
Szerintem minden edzés és minden verseny valahol egy kihívás. A lónak saját gondolatai vannak, meg kell találni az összhangot. Minden nap azon dolgozunk, hogy a lehető legnagyobb legyen az összhang közöttünk és kölcsönösen segíteni tudjuk egymást.
Miért van már most menedzsered? (Itthon ez nem divat, mármint a lovaglás világában…)
Valóban nem “divat”. Itthon ezzel a kérdéssel kevés velem egykorú sportoló foglalkozik. Azt látom, hogy külföldön ugrásszerűen megnőtt a “népszerűsége” azon díjugratóknak akik dolgoznak szakemberekkel. Eddig szüleim segítették utam, de azt gondolom, hogy a jelenlegi új felállásban még sikeresebbek lehetünk együtt!
Elkezdtük tudatosan kialakítani azt, hogy a teljesítmény és a siker (vagy éppen amikor valami nem jön össze) hogyan jelenjen meg a kommunikációban. Továbbá a tárgyalási rutint is, hiszen szüleim sem és én sem rendelkezek rutinnal a tárgyalások területén.
És ami plusz, hogy van valaki a szüleimen kivül akire számíthatok!
Nagyon sok célunk van melyekhez tudom, hogy idő kell, de bízom abban, hogy sorra meg tudjuk őket valósítani!
