Esélykiegyenlítő – azaz, az előző napokhoz képest – gyenge szél várt a félszázadik Kékszalag tókerülő verseny 681 indulójára (melyhez csak néggyel több kellett volna az új európai létszámrekordhoz).
Ám a csak utóbbi évektől engedélyezett katamaránok – sőt már trimarán is – így is külön (elit) kasztot képeznek, melyek úgy háromszor gyorsabbak a hagyományos hajótestektől. Aki tehát nyerni szeretne kontinensünk legrégebbi és leghosszabb (kb. 155 km) tókerülőjén, csak ilyet válasszon. A 15-szörös Európa,- és tízszeres világbajnok, négy földrészen is versenyző német Roland Gaebler természetesen egy ilyennel, egy Ventilo 27-tel nyert itt, amikor 2010-ben először engedtek többtestűt Kékszalagra. Most is egy gyengeszeles, rendkívül könnyű (750 kilós) katamaránnal, a Black Jack-kel állt rajthoz, ráadásul egy általa formált és kinevelt magyar legénységgel! Tavaly dobogósok voltak, idén a minapi Volvo High Tech Regattát pedig megnyerték a magyar tengeren, ennek ellenére a Kékszalag rajt előtti sajtótájékoztatóján rendkívül szerényen így nyilatkozott: „lehetek első, de utolsó is”.
Ezért e sorok írója elsőnek őt kérdezte egy exluzív villáminterjú keretében.
– Kedves Roland, azért én most a valódi esélyére lennék kíváncsi. „No persze, megértelek. Farki (Litkey Farkas – a szerk.) a balatoni viszonyok professzora behúzhatja a 14. itteni győzelmét, kétségtelenül a Fifty-Fifty lehet nagy riválisa, de ahogy hallom, a ’15-ös győztes és tavaly vitorlaszakadás miatt akár az elsőségtől is elesett Safram most gyenge szélre optimizált vitorlázattal indul. Márpedig holnapra ilyen az előrejelzés… No, de nem megkerülve a konkrét választ, ötödiknél jobb nem nagyon lehetek, de az első 10-be remélem. hogy beférek” – jött az egyértelmű válasz. (8. lett)
– Egy olyan „wassermann”, mint Ön, hol és hány napot tölt a szárazföldön és akkor mit csinál? – jött a nem szakmai zárókérdés: „A feleségem Nahid (akivel számos Tornado mix vb-t és Eb-t nyertek) dán, így fönt a határ közelében Flensburgban lakom, úgy 120-150 napot tudok ott lenni és az éves versenynaptár függvényében. A Nordic walking és az evezés a hobbim, de ide tartozik a kerekes strandvitorlázás is”.
Nos, másnap a verseny kezdetekor valóban enyhe szellő fújdogált, de az északi part közelében a katamarán armada fenti interjúalanyunk Gaeblerrel, és akicsit más útvonalat választó nagy esélyes Liptay Farkassal az élen így is pillanatok alatt állva hagyta a hagyományos vitorlásokat.
Farki és a Pre Vital legénysége vette elsőnek a kenessei bóját, de nemsokára a surranópályán a Peclard kormányozta svájci Safram Szabadi környékén Litkeyék elé lopakodott, Farki csak Földvár közelében tudta visszaelőzni őt. Ekkor a nagy taktikai csatában kettévált az élen menők útja, a Pre Vital maradt a déli úton, Rodolphe Lautier vezetésével és Peclard kormányzásával a Safram ugyanis északon haladt a keszthelyi medencébe, melyre egy kínos 5-6 perces szélcsendes álldogálással majdnem ráfáztak. De csak majdnem! Mert az áthaladási pontra mégis ők értek előbb. És közben a Fifty-Fifty is képbe került. „Keszthelytől egy másik verseny indul” – ezt a régi balatoni okosságot Litkey is felidézte a már említett sajttájon, csak akkor még nem sejthette, hogy ez lesz a veszte…
Mert svájci óra pontosságával és hibátlanul hajózott a Safram, hiába került közelebb a Pre Vital, Farkas még a nagy és hagyományos előzési pontján, a „tihanyi csőben” sem tudott Gautierék közvetlen közelébe kerülni, így Gaebler sejtése valósággá vált, 20 perc előnnyel, 12:40,20 órás idővel másodszor nyertek a helvétek a Kékszalagon.
Az Erste Nagydíj abszolút élmezőnyének további sorrendje a szombat esti hivatalos végeredmény szerint:
2. Liptay Farkas (Pro Vital)
3. Józsa Márton (Opel Fifty-Fifty)
4. Rauschenberger Miklós (The (Red/TQH)
5. Kaiser Miklós (MKB EST)
6. Roman Hagara (Red Bull 40)
7. Váradi Szabó János (IRF)
8. Roland Gaebler (Black Jack)
9. Czégai Péter (Sporttech Jedi)
10. Vándor Péter (RSM2).
Portálunk ugyancsak exluzív villáminterjút készített a 42 éves, sokoldalú és neves genfi ügyvéddel, Rodolphe Gautier-vel, ki többek között a Svájci Vitorlás Szövetség jogi képviselője, a világ egyik leghíresebb vitorlásversenyének, a Bol d’Or Mirabaud-nak az elnöke, ráadásul a Safram vezéregyénisége. Bár a hivatalos névjegyén angolul és franciául beszél, e sorok írójának gyengébb angolja miatt németül folyt a rövid beszélgetés.
– Reálisan számoltak e egy győzelem lehetőségével?
– Igen, a balatoni múltunk feljogosított minket erre, ’15-ben ugye nyertünk, tavaly is gyorsan haladtunk addig, amíg a legnagyobb vitorlánk elszakadt… Mint akkor, most is alaposan felkészültünk, első sorban a gyenge vagy közepes szélre.
– Néhány külföldi csapat alkalmaz speciális magyar balatoni széltudort, szélkalauzt a szeszélyes viszonyok miatt, Önök nem gondoltak erre?
– Nem, mi nem számoltunk ezzel az opcióval.
– Miért, bíztak a bizonytalanban és a szerencséjükben?
– Nézze, azért vagyunk profi vitorlázók, hogy értsünk hozzá, hogy érezzük a szelet, hogy ráérezzünk a lehetőségekre. Persze mint mindenben, azért a szerencsefaktor ebben is jól jöhet.
— Köszönöm, remélem nem ülnek a babérjaikon és a jövőben is eljönnek hozzánk!
Képek és szöveg: Márton István