Grebenár Gábor utoljára 2014-ben szerepelt az NB I-ben, azóta külföldön szerepelt, de ismét egy komoly ligában, jó csapatban akart játszani, ezért a Ferencvárosba igazolt.
A Fradi tájékoztatása szerint a Dunaferrben nevelkedett, 32 éves irányító-átlövő közel öt éve játszott utoljára a válogatottban, és bár a nemzeti csapat már nem opció a számára, de nagyon vágyik a sikerélményre, amit szerinte a Fradiban megkaphat. Kedden tért haza családjával olaszországi nyaralásából, a július 17-én kezdődő felkészülés előtt beszélgettünk vele.
Íme az interjú:
– A Csurgót 2014-ben hagytad el, azóta eltűntél a magyar szurkolók szeme elől. Mi történt veled az elmúlt három évben?
– Csurgóról Franciaországba igazoltam az Ivrybe, de ott keveset játszottam, főleg csak védekeztem, én azonban többet akartam játszani, ezért az osztrák HSG Bärnbach Köflach csapatába igazoltam, amelynek Gulyás István volt az edzője. Ott azonban nem jöttek az eredmények, kiestünk a másodosztályba, és bár sokat játszottam, hiányzott a sikerélmény. A játékoskeret sem volt az igazi, az első sor jó volt, de a padon ülő fiatalok például nem ugyanazon a szinten vannak, mint a magyar fiatalok.
– Hogy jött a képbe a Ferencváros?
– Már tavaly tavasszal beszéltünk Doresszal (Adorján Gábor vezetőedző – a szerk.), de akkor még úgy alakult, hogy maradok egy évet Ausztriában. Az idén azonban már megérett az idő a váltásra.
– Voltak más ajánlataid is?
– Igen, maradhattam volna Ausztriában, keresett egy másik osztrák csapat, de haza szerettem volna jönni, a Fradi projektje pedig nagyon tetszett. Jó barátommal, Nagy Mátéval még a Dunaferrben játszottam együtt, miatta tavaly is követtem a csapat szereplését, sokat is beszéltünk, ő volt az informátorom (nevet). Már tavaly is nagyon szimpatikus volt a magyarokra épülő csapat, tudom, hogy egy nagyon jó társaság gyűlt össze, Doreszról is csak jókat hallottam, dunaújvárosiként Budapest sincs messze nekem, így adta magát, hogy ide igazolok. Örülök nagyon, hogy a Fradi család tagja lehetek.
– Ismersz másokat is a csapatból?
– Persze, rengeteg játékost ismerek, a korosztályos válogatottban is együtt játszottam Pál Gerivel, Bakos Gyurival, Pálos Gabival, Kocsi Andrissal vagy Nagy Levivel, de Benmiloud Yassine is dunaújvárosi nevelés. Tudom, hogy sok a fiatal kézilabdázó a Fradiban, például Bujdosó Bendegúz is nagy tehetség.
– A junior válogatott csapatkapitánya, a mindössze 19 éves Mikita Bence is a Ferencvárosban folytatja. Fel vagy rá készülve, hogy 32 évesen egyfajta mentorként is kell majd működnöd?
– Természetesen nagyon szívesen segítek a fiataloknak a fejlődésben, ahol csak tudok, nekik is az a legfontosabb, hogy minél többet játszanak. Bencéről tudom, hogy egy rendkívül tehetséges játékos, és az is jó lesz, ha váltogatjuk egymást akár vele, akár Bakos Gyurival, mert a Fradiban valószínűleg nem fogok 60 perceket játszani, mint az osztrák klubomban. Ausztriában a meccsek végére sokszor már elfáradtam, úgy pedig nem mindig hoz jó döntéseket az ember, tehát az nekem is az előnyömre válhat, ha cserélgetjük egymást, és tisztábban tudok gondolkozni.
– A bennmaradás a cél, de mire lehet képes a Fradi az NB I-ben?
– Nagyon nehéz ezt megmondani, mert elképesztően szoros az NB I mezőnye, tavaly is születtek meglepetések. Az biztos, hogy sok függ a sorsolástól. A játékoskeret adott, ha a sérülések elkerülnek bennünket, és a szezon elején önbizalmat szerzünk néhány győzelemmel, akkor megállhatjuk a helyünket az első osztályban is.
– És mit várhatnak tőled a szurkoló?
– Ausztriában egy félprofi csapatban játszottam, és nagyon szerettem volna már ismét egy komoly ligában, egy komoly csapatban, jó játékosokkal játszani, újból magas szintre kerülni. Mindig is munkás gyerek voltam, és mivel nagyon vágyom már a sikerélményre, így csak azt tudok ígérni, hogy küzdeni fogok, hogy a Ferencváros minél jobban szerepeljen.
– A válogatottban közel öt éve játszottál utoljára, vonz még a nemzeti csapat?
– Nekem a válogatott már nem opció, nincsenek ilyen ambícióim. A mi időnkben még nem volt egyszerű odakerülni fiatalon, ma azonban, ha valaki ügyes, és jó szezont fut, akkor megkapja a lehetőséget a bizonyításra, attól függetlenül, hogy hány éves. Én pedig egyetértek azzal, ami a válogatottnál zajlik, hogy esélyt kell adni a fiataloknak.
fotó: HSG Bärnbach Köflach
