A mieink szavajárásával élve „modellezhetetlen” vízilabdát játszó japán együttes ellen sosem könnyű túlélni a meccsek elejét, pláne, ha ez egy vb nyitómérkőzése az ő otthonukban. Annál azonban jobb a magyar csapat, hogy ne birkózzék meg ezzel a kihívással, azaz sima 16-8-as győzelem lett a vége.
A magyar szövetség hétfői beszámolója szerint egy rossz bejátszást egy japán kapufa követett, hatalmas visítást váltva ki a szépen megtelt nézőtérről, majd a japánok veterán kapusa, Tamamura borította le előbb Zalánki Gergő, majd Angyal Dániel lövését. Egy szerelés után Zalánki bombájával már nem tudott mit kezdeni, majd egy könnyű centerszerelést követő fórból is balkezesünk vágta be a labdát. Sajnos, Arainak valahogy sikerült leforognia Fekete Gergőről, és így simán centerezhetett, sőt, Zalánki kapufája után egy klasszikus kontrából Adachi gólig tudott menni, így 33 másodperc alatt egyenlítettek. Vámos Márton bombájával vettük vissza a vezetést, majd Vogel Soma védett hátrányban, de elöl a kelleténél könnyelműbben lövöldöztünk olykor, hátul viszont egy újabb betörésből megint csak egyenlítettek (3-3). Sőt, 24 másodperccel a duda előtt Inaba megmutatta, hogy távolról sem szabad komolytalanul venni – azért arra még volt idő, hogy az aprótermetűek elleni hatékony fegyvert először dobjuk be: elég volt egy pontos bejátszás Német Toninak, és az ő méretével a centerezés nem okozott gondot (4-4). Az egyértelmű volt, hogy a folytatásban nem ártana a lövéseknél összpontosítani, elvégre 11 kísérletünk is akadt nyolc perc alatt.
A második elején újfent Zalánki mattolt egy fórból, ugyanakkor Watanabénak is sikerült meglepnie Vogelt kintről. Hogy valami jó is történjék, Vogel védett egy óriásit hátrányban, támadásban ellenben nem éreztük annyira a ritmust, miután az állandóan lefordulásra bazírozó japánok miatt minden passzt meg kellett fontolni. Miután Takata is bezúdított egyet hatról, már-már kezdtük rosszul érezni magunkat, Varga Dénes ugyanakkor pazar betörésből, csodásan finom mozdulattal egyenlített. Nagy Ádám remek blokkja fontos volt hátrányban, sajnos, az előnyünk ezúttal nem ment úgy végig, Fekete kiszorított helyzetből döngette a kapufát. Hogy végül fordítottunk, az először is Vogelnek volt köszönhető, aki egy az egyes ziccert hárított, amiből Nagy Ádám rekontrázhatott, és gyakorlatilag touch-downig vitte a labdát. Sajnos, Varga Dénes következő beindulásából csak kapufa lett, így a félidőben szerény 7-6 állt a táblán. Az első rész lövésözöne (11-10) után a másodikban már normálisabb trendek kezdtek mutatkozni (9-5), azaz a védelem kezdett valamelyest lábra kapni.
(a magyar férfi vízilabda-válogatott; fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
Vámos Márton remek hátrányos labdahalászásával és egy Angyal Dániel által szállított ötössel indult a harmadik rész, Jansik Szilárd besimította, kár, hogy Dani aztán kissé túlcifrázta a következő centerezést, holott már-már üres kapuba tehette volna a labdát. Vogel Somának kellett két nagyot védenie hátrányban, aztán egy újabb hat az ötnél a blokkok voltak a helyükön, ám elöl újrakezdődött a bizonytalankodás, aminek az lett a vége, hogy egy négy a hármas kontrából Suzuki gólig haladt. Egy gyors befejezés előnyben Vámostól higgasztólag hatott, 55 másodperccel később Jansik szép betörésből először növelte háromra a különbséget. Vogel újabb remek védése a soros hátrányban megint nem volt akármi, Zalánki befejezése egy időkéréses fórban ugyanakkor nem volt igazán menő – ettől még kezdett relatíve normálisan festeni a meccs (10-7).
Fekete centerezése akadt el a kapusban, de a negyedik negyedre beállt Lévai Márton is hozzátette a magáét, hogy aztán Angyal jóvátegye az előző rontást egy remek betöréses centerezéssel – majd Zalánki verte meg újfent egy az egyben emberét, így 5:14-gyel a vége előtt nagyjából eldőlt a meccs (12-7). Ekkorra kezdtek teljesen elkészülni az erejükkel a hazaiak, elöl kevés vizet zavartak, és most már mi fordultunk le róluk, Zalánki Jansikkal lövetett gólt egy kettő az egy végén, majd egy kibekkelt hátrányból Manhercz is elment. 8-7 után 6-0-ás rohamban voltunk – nagyjából ekkorra álltunk rá a megfelelő hullámhosszra. A japán 7:30 perces szünet után találtak be végül, Okawa előnygóljához az is kellett, hogy a blokkon ezúttal megpattanjon a labda (mellesleg ez volt az első találatuk fórból, addig 7/0-n tartottuk őket). Varga Dénesnek viszont 15 másodperc kellett egy újabb betöréshez, azaz kezdtünk közeledni – ha kicsit izgalmasabb úton is – a zágrábi selejtező eredményéhez (17-7).
Jansik lőtte a 16-ikat egy labdaszerzős-meglógós akció végén, aztán amikor nem „zavart” a blokk, Lévai simán rányúlt hátrányban a labdára. Végül nem lett meg a 17, ám ez keveset számított – mivel nincs többé döntetlen (ha iksz lenne a horvát meccs, jönnének a büntetők), teljesen mindegy, mennyi lett a különbség a végére. Az persze nem festett rosszul, hogy 7-6-ra jött egy 9-2-es második félidő (6-1-es zárónegyeddel) – most pedig következhet a kulcsmérkőzés.
A horvátok amúgy egy 35-10-es (!!!) győzelemmel kezdtek az argentinok ellen, amiből túl sok következtetést nem lehet levonni, leszámítva azt, hogy épp ideje a következő vébére bevezetni az utánpótlás tornákon alkalmazott kétdivíziós formulát.
Varga Zsolt szövetségi kapitány
„Ellenük mindig nehéz, pláne egy világbajnokság első meccsén, ráadásul az otthonukban. Ők is folyamatosan fejlődnek, változnak, azaz ami tavaly működött, vagy korábban, azt ma már nem lehet egy az egyben alkalmazni, mert ők is készülnek, reagálnak. Tavaly három napig edzettünk velük, nagyjából két napig azt sem tudtuk, mi történik körülöttünk, szerintem néggyel-öttel vertek minket a kétkapukon. Ennyi idő alatt rájöttünk, hogy ellenük nem lehet lazázni, kitaláltuk, mi ennek a mindentől idegen játékstílusnak az ellenszere, és onnantól működött – tavasszal, Zágrábban is, meg most, itt is. Nyilván, az eleje mindig nyögvenyelősebb, amikor mennek, mint a meszes, muszáj adaptálódni, kőkeményen ragaszkodni ahhoz, hogy védekezésből induljunk rájuk, úgy könnyebb kialakítani a helyzeteket. És a védekezés valóban elsődleges, mindenki ellen, de ellenük különösen. Támadásban pedig fontos észnél lenni, és ahhoz eljuttatni a labdát, aki tényleg a legjobb pozícióban van egy befejezéshez. Az első félidőben ezzel bajlódtunk, hátul is kellett kis idő, míg elkezdtünk rendesen állni a lábunkon. Meg azért el is fáradnak, úgyhogy idő kérdése volt, mikor megyünk el – szerintem rendben volt így ez a meccs, az ő stílusuk olyan, hogy nem lehet nem sokgólos meccset játszani velük, azaz nem lehet különösebb hiányérzetem.”
Zalánki Gergő, a mérkőzés legjobbja
„Ez mindig ilyen, tényleg nem tud más lenni. Mennek, mint az őrült, addig kell igazán észnél lenni és tartani velük a lépést. Az is egyértelmű, hogy képtelenek tartani ezt a tempót, azaz türelmesen ki kell várni, amíg elfogynak, ez most a második félidő közepén meg is történt, és onnantól megint nem volt kérdés, hogy legyőzzük őket.”
Jansik Szilárd
„Egy világbajnokság első meccsén mindig kell egy kis idő, amíg felveszed a ritmust, ami mindig nehezebb, ha a japánokkal játszol, ráadásul náluk. Amíg van bennük erő, játsszák ezt a semmihez sem hasonlítható vízilabdájukat, amiben rengeteg kockázat is van, hiába van még nálunk tíz másodpercig a labda, ők már fordulnak. Ehhez kell előbb alkalmazkodni, és persze azt is tudjuk, hogy idővel elfáradnak. A második félidőben okosan és jól játszottunk, ennek köszönhettük, hogy nagyon sima lett a vége.”
Eredmény:
férfi vízilabdatorna, C csoport, 1. forduló:
Magyarország-Japán 16-8 (4-4, 3-2, 3-1, 6-1)
Magyarország: Vogel – Angyal, Manhercz, Német, Zalánki, Varga D. Jansik Sz. – cserék: Pohl, Vámos, Nagy Á., Fekete, Vigvári Ve., Lévai (kapus)
gólszerzők: Zalánki, Jansik Sz. 4-4, Vámos, Varga Dé. 2-2, Német, Nagy Á., Angyal, Manhercz 1-1, illetve Takata, Szuzuki 2-2, Adacsi, Inaba, Vatanabe, Okava 1-1
A csoportunk másik mérkőzésén: Horvátország–Argentína 35-10
fotó: waterpolo.hu
