A Farkasréti temetőben pénteken délután elbúcsúztatták dr. Kausz István olimpiai és világbajnok párbajtőrvívót, az úszóválogatott korábbi orvosát, a MOB tiszteletbeli tagját.
A Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos honlapjának pénteki közlése szerint Tokió olimpiai bajnoka hosszan tartó betegség után, 2020. június 3-án délután, 87 éves korában hunyt el. A június 26-ai gyásszertartáson a hozzátartozók mellett az úszók, a vívók, az orvostársadalom és az olimpiai család tagjai búcsúztak. Kozma atya gondolatai után Kulcsár Krisztián Kausz doktor életútját ismertette, majd Hargitay András személyes élményeit idézte fel.
A Tokióban győztes párbajtőrcsapat még élő tagjaként Bárány Árpád vett részt az eseményen. Több vívó és úszó olimpiai bajnok és érmes közt jelen volt Schmitt Pál, a MOB tiszteletbeli elnöke is.
Kulcsár Krisztián MOB-elnök búcsúztatója
„Kedves Dades!
A nyolcvanas évek legelején találkoztam először a neveddel, amikor KSI-s úszóként, a Komjádiban, az ötveneshez felvezető lépcső melletti orvosi szoba ajtaján minden áldott nap láttam a táblát: dr. Kausz István.
Évek teltek el, amikor már fiatal vívóként a magyar párbajtőrvívás korai sikereinek történetével ismerkedve rájöttem, hogy az a Kausz doktor, akit annak idején az úszók orvosaként ismertem, az bizony nem volt más, mint a párbajtőrvívás 1962-es egyéni világbajnoka, a tokiói aranyérmes Kausz Pista.
Az azóta eltelt évtizedek alatt persze sokszor találkoztunk és ezek a találkozások minden alkalommal örömöt jelentettek.
Az élet úgy hozta, hogy a 85. születésnapodon én köszöntöttelek a MOB-ban. A 90-et nem vártad meg, június 3-án, 87 évesen te is itt hagytál minket.
Családod és barátaid mellett az orvos- és a sporttársadalom is gyászol. Az olimpiai család és a vívók közössége nevében búcsúzom most tőled.
Tisztelt Gyászolók, kedves Barátaim!
Kausz István nemcsak kimagasló élsportoló, sportvezető volt, hanem orvosként is az olimpiai családot szolgálta.
A vívók mellett az öttusázók és az úszók közössége is egy példaképtől búcsúzik. Egy példaképtől, aki a feladatai iránt tanúsított alázata miatt emelkedett a legnagyobbak közé úgy, hogy közben mindvégig megőrizte visszafogottságát, szerénységét.
Egy példaképtől, akinek pályája megtestesítette az olimpiai ideát, hiszen egyszerre volt másokon segítő kórházi sebészorvos és a maga tökéletesítésére törekvő, olimpiára készülő élsportoló.
Életútjában három olimpiai sportág volt meghatározó: az öttusa, a vívás és az úszás. A Vasas, a Haladás és az OSC sportolója volt. Öttusázóként kezdett, az ötvenes évek elején több alkalommal is tagja volt a hazai téli csapatbajnokság győztes alakulatának. Sportolóként, mint párbajtőrvívó ért a csúcsra: az OSC versenyzőjeként 1957 és ’65 között volt válogatott.
Párbajtőrvilágbajnok volt egyéniben és csapatban, kétszeres ezüst- és egyszeres bronzérmes; valamint főiskolai világbajnok is volt. A tokiói olimpiász félidejében, 1962 júliusában Buenos Aires-ben nyert párbajtőrvívásban egyéni világbajnokságot.
Ez itthon akkora siker volt, hogy a Képessport egészoldalas címlapfotót közölt az aktuális számában. Még a második helyezett Gábor Tamás is úgy fogalmazott: „ezt a bajnokságot csak te érdemelted meg!”
Olimpikonként pástra lépett Rómában, ahol a csapattal negyedik lett, de az igazán nagy sikert 1964-ben Tokió hozta, ahol Bárány Árpival, Gábor Tamással, Kulcsár Győzővel és Nemere Zoltánnal együtt sporttörténelmet írtak akkor, amikor a párbajtőrcsapatok 1928 óta íródó olimpiai történetében először aranyérmesek lettek.
Az ötkarika Tokió után is Pista életének része maradt, de új fejezet kezdődött az életében. Még aktív korában elvégezte az orvosi egyetemet, sebész, illetve sportorvos lett.
Kausz doktort az egykori igazgató, Kocsis Mihály hívta a KSI-be és került így a Széchy-műhely közelébe is. Majd’ fél évszázadot töltött az úszók mellett, a müncheni olimpia idején pedig már a válogatott mellett dolgozott. Ez az 1972-es olimpia később egy tíz ötkarikás cikluson átívelő, Londonnal záródó korszak kezdetének bizonyult.
Ha igaz az, hogy igazán jó orvos csak az lehet, aki a dolgok mélyére hatol, akkor Kausz István jó orvos volt. A Rókus és a Flór Ferenc kórház sebész főorvosaként mindvégig képezte magát: 1976-ban az orvostudomány kandidátusa lett.
Sportvezetőként már a hatvanas évek végén tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak, vezette az OSC vívószakosztályát, később dolgozott a Magyar Vívó Szövetség elnökségében; haláláig a Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli tagja volt.
Pályafutását rengeteg kitüntetéssel ismerték el, az állami kitüntetések mellett megkapta a MOB-érdemérmet, MOB fair play életműdíjat, a Gerevich Aladár-emlékérmet, a Nemzeti Sportszövetség sportolók egészségéért-díját és a Papp László Budapest-sportdíját is.
Kedves Pista!
2014-ben a jubileumi emlékúton visszatértél a tokiói sikerek színhelyére, oda, ahol a csarnok falán található emléktábla őrzi örökre a neved.
Az előttünk álló tokiói játékok idején fentről szurkolsz majd a magyaroknak.
Talán egy Sákoviccsal kiegészített csapatra már össze is álltatok az égi páston Gábor Tamással, Kulcsár Győzővel és Nemere Zolival, hogy együtt drukkoljatok majd a magyar epézőknek.
Az olimpiai mozgalom, az egyetemes vívósport örökké emlékezni fog rád.
Isten veled, nyugodj békében!„
fotók :Róth Tamás
