Tizenegy év alatt tizenegyedszer győzték le női válogatottunkat a spanyolok az aktuális világverseny egyenes kieséses szakaszában (9-12), és sajnos a fukuokai vb negyeddöntője sem úgy alakult, hogy túl sokáig reménykedjünk a rossz sorozat megtörésében.
A magyar szövetség beszámolója szerint tizenegy év, tíz meccs a különböző világversenyek egyenes kieséses szakaszában – 10 spanyol győzelemmel. Nagyon úgy voltunk vele, hogy ennek most már véget kell szakítani, pláne, hogy egy éve saját kémünk van náluk, a Mataróban játszó Keszthelyi Rita személyében. Más kérdés, hogy a két gárda túl jól ismeri egymást, azaz rettenetes meglepetésekre aligha lehetett számítani – kizárólag azon múlt minden, hogy aktuálisan ki tud precízebben játszani elöl és hátul.
Magyari Alda védésével indult, nézegették becsülettel, de végül nem lett hivatalos VAR-ozás, majd a mi lövésünk ment blokkról a lécre. Egy blokk és egy Alda-hárítást követő szöglet után sajnos Judith Forca szokásához híven nagyon eltalálta a pipát – a lécről pattant be a labda –, majd egy második centerbejátszás is a pontatlan passzon ment el. Egy újabb blokk után kontrajelleggel zubobtunk át a pályán, és Parkes beszántásért megkaptuk az ötöst, amit Keszthelyi Rita szépen a léc alá küldött (1-1).
Jó védekezés és védés után az első fórunk labdavesztésbe fulladt, kár volt érte, mert átellenben a visszarendeződés nem sikerült jól, és Elena Ruiz négy méterről vágott egy újabb kapufás gólt. Aztán Bea Ortiz is pattintott egyet egy gyorsan megjátszott előnyből, szerencsére aztán Magyari jól lépett ki a labdával forgolódó spanyolra. Fontos volt, közte három helyett visszajöttünk 2-3-ra, miután Garda Kriszta rosszkéz hátulról pattintott egy egészségeset a következő fórunkból. A zónánk jól működött, kétszer is sikerült eltakarítani a labdát a center elől, viszont mi sem tudtunk visszajönni ikszre, Keszthelyi lécre ejtett szabaddobásból, aztán kontra jött a legvégén.
A második nem indult jól, kontrafault után eljöttek, nem volt klasszikus lefordulás, mégis belőtték. A miénk meg klasszikus fórmegjátszás volt, ám Parkes a karok erdejéből félmagasan húzta a labdát, és Terre levadászta. Kezdett még rosszabbra fordulni minden – egyperces támadásuk végén Forca megint eltalálta a felsőt (ez van, ha nincs előtte blokk), a mi fórunk pedig egy újabb rossz bejátszáson ment el. Hogy picit jobb legyen a szánk íze, egy blokk után (na ugye) jöhettünk, és megint sikerült ötösig tolnia Parkesnak, Keszthelyi pedig másodszor sem tévesztett (3-5). A spanyolok is kaptak egy előnyt, és Forcát megint nem tudtuk megoldani – nálunk viszont Garda Krisztának volt a helyén a szíve, azaz látótávolságban „tartózkodtunk” továbbra is (4-6). Aztán Gurisatti blokkolt óriásit hátrányban, hogy aztán egy-egy kontra után Leimeter lóbáljon s trafálja telibe a felső lécet. A bírókra nem lehetett panasz, nem tolták a spanyolokat előnyökkel, mi kaptunk még egyet, de Leimeter keresztpassza a kötélen landolt…
Amiben csak az volt a frusztráló, hogy a védekezés többé kevésbé rendben volt, a kiállítási arány 8-3-nál tartott (ide), ám a spanyolok elleni meccsek szokásos forgatókönyvéhez képest nem az nem ment, hogy túllőjük őket, hanem a támadásszövés akadozott erősen.
Ráadásul a negyednyitó hátrányból újból elléptek hátrányból – Forcát egyszerűen sem a blokk, sem Magyari nem érezte. Mi meg az előnyöket, sehogysem állt össze a mozgás, plusz a hispán hölgyek is elég jól zizegtek. Úgyhogy a következőt már időkérés után játszottuk meg – az előző két támadásukat sikerült jól levédekezni –, és Leimeter Dóra végre úgy tüzelt, ahogy várjuk tőle (5-7). Erre jött egy idióta gól, a szélső elejtette a labdát, rácsaptunk, de nem sikerült levadászni, közben a bekkek lepuhultak a centerről és Camus könnyedén állíthatta vissza a háromgólos különbséget.
Ami négy lett, egy elpasszolt labda után Forca nyolcról is betalált két másodperccel a támadóidő lejárta előtt (ez volt az ötödik gólja) – ekkor érződött igazán, hogy ez ma sem fog menni. Mahieu ötösig forgatott, Garda belőtte, hogy legyen némi remény (6-9, 2:07) – ám amíg elöl nem tudtunk igazán fogást találni rajtuk, addig hiába semlegesítettük elsőrangúan a centereiket. Hajdú próbálkozott kintről, de a lécet találta el, cserébe kiküldték, s bár hátulról indultak, elvitték a falig Camushoz a labdát. Keszthelyi 0:04-nél bevágott egy szabaddobást, csakhogy így is nagyon messziről (7-10) kellett nekivágni az utolsó nyolc percnek.
A sporikra továbbra sem lehetett panasz, minden véleményes centerszerelést elengedtek, az egyikből Szilágyi Dorka ment újabb ötösig, Garda Kriszta pedig mattolt (8-10). A csereként beállt Neszmély Bogi két védéssel mutatkozott be hátrányban, aztán jöttek az idegbaj, a spanyolok egyszer, mi kétszer zúztuk telibe a lécet fórban, a második fájt igazán, mert a kipattanó után már-már üresnek tűnt a kapu. Aztán egy újabb fórból újabb kapufa, majd némi tili-toli után egy gólba fújt kontra, mondván, visszatartottuk a védőt – ez volt az igazán sokk, mert átellenben Anni Espar gólig lopta magát kapásszélen, és 3:30-cal a vége előtt egy helyett megint három lett a differencia (8-11). És innentől már ők játszottak sokkal nyugodtabban, meg is látszott a következő fórjukon, simán mattoltak a falból, végképp eldöntve a mérkőzést. A végefelé Keszthelyi Rita két lövéséből sem lett gól sajnos, Gurisatti Gréta szép lövése a szélről pedig 43 másodperccel a duda előtt már nem számított sokat.
Mint ahogy nagyjából az sem, hogy ezek után hányadik helyen végez a csapat – olimpiai kvótát már csak jövőre lehet szerezni.
A találkozót követően, Bíró Attila szövetségi kapitány, Garda Krisztina és Gurisatti Gréta értékelte az összecsapást.
Bíró Attila szövetségi kapitány
„Sajnos, hiába oldottuk meg relatíve jól a centereiket, ha a lövőiket nem tudtuk. Mondanám, hogy Forcát kellett volna semlegesíteni, de rajta kívül van még másik két-három hasonlóan jó lövő. Több blokk kellett volna, azonban azt kell mondanom, hogy ami nekik ment, az nekünk kevésbé, mert egyénileg képzettebbek, és csapatként is kiválóan működnek együtt. Az emberelőnyt sem tudtuk úgy megjátszani, ahogy szerettük volna, sokkal több volt a hiba, mint ami egy ilyen negyeddöntőbe belefér.”
Garda Krisztina
„Sokkal bátrabban kellett volna játszanunk, sokkal pontosabban lőnünk az emberelőnyöket, csak akkor lett volna esélyünk. A védekezésnek csak az egyik fele működött, az átlövéseknél nem voltunk eléggé ott a lövőiken. Sajnálom, hogy így alakult.”
Gurisatti Gréta
„Sajnos, azt a csodálatos csapategységet, amit a parton képviselünk, nem tudtuk bevinni a vízbe. Nem tudtuk feltörni a szervezettségüket, illetve mi nem tudtunk folyamatosan magas színvonalon védekezni. A spanyolok ellen csak akkor lehet esélyünk, ha védekezésben és támadásban is a legmagasabb szinten játszunk, és ez ma megint nem sikerült.”
Világbajnokság, nők, Fukuoka
Negyeddöntő
Magyarország–Spanyolország 9–12 (2–3, 2–3, 3–4, 2–2)
Gólok: Garda 4, Keszthelyi 3, Leimeter, Gurisatti, ill. Forca 5, Ruiz, Camus 2-2, Espar, Ortiz, Garcia
További eredmények
Olaszország–Egyesült Államok 8-7
Hollandia–Kanada 17-10
Görögország–Ausztrália 8-9
Szerdai program
Elődöntők:
Olaszország–Hollandia
Ausztrália–Spanyolország
Az 5-8. helyért:
Görögország–Magyarország (8.30)
Egyesült Államok–Kanada
fotó: MVLSZ / Kovács Anikó
