Kapa az atlétikai világbajnokságon is hű volt önmagához. A 69 éves Donáth Ferenccel együtt a felesége és az olimpikon lánya is önkéntes volt.
Minden területen helytálló önkéntesként hol cipekedett, hol a hőségben tikkadó gyaloglókat segítette nedves szivacsok átnyújtásával, de a nyelvtudásának köszönhetően a nemzetközi szövetség tisztújító kongresszuson is a szervezők segítségére volt Donáth Ferenc, a moszkvai olimpián bronzérmet nyert tornászválogatott tagja. Nem csak ő, hanem a vele együtt önkéntes szerepet vállaló felesége, és az olimpikon rúdugró lánya is jelesre vizsgázott az év legnagyobb sporteseményén – írta az SzPress Hírszolgálat.
A kápakirály Magyar Zoltán csapattársa volt
A lólengésspecialista Magyar Zoltán és Guczoghy György is a csapattársa volt Donáth Ferencnek a moszkvai olimpiai játékokon, ahol a magyar tornászválogatott tagjai máig egyedülálló teljesítménnyel a dobogó harmadik fokára léphettek fel. Negyvenhárom év elteltével a gyűrűgyakorlatok nagykőrösi születésű mesteremberére egészen másféle próbatételek vártak a budapesti atlétikai világbajnokságon, ahol a feleségével és a 2000. évi Sydney-i nyári játékokon rúdugróként szereplő lányával együtt lelkes önkéntesként segédkeztek. A 69 esztendős Fefe, akinek szorgalmát és szívósságát jellemezve Kapa is volt a beceneve, óriási élményként élte meg az első önkéntes szerepvállalását, pedig az olykor embert próbálóan nehéz volt és váratlan feladatok elé is állította.
„Életem nagyrészét versenyzőként, edzőként, majd szövetségi kapitányként, Svájcban pedig szövetségi edzőként tornatermekben töltöttem, de az atlétika is mindig közel állt a szívemhez, ráadásul nem is egy ok miatt. Kissrácként az úttörőolimpiákon sokszor indítottak el távolugrásban és futószámokban, aztán hogy Kati lányunk beleszeretett a rúdugrásba, és olyan szépen haladt, hogy az olimpiai csapat tagjaként utazhatott el Sydneybe, egyszer én is nekiduráltam magamat és a lécet 360 centiméterre állítva tornászból atlétává próbáltam átváltozni. Inkább nem büszkélkedek a kockázatos kísérlet kimenetelével, csak annyit árulok el, hogy két napig minden porcikám sajgott, így lett az első ugrásomból egyben az utolsó is”
– nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Donáth Ferenc, akiről atlétaberkekben is kevesen tudják, hogy azoknak a mozgásformáknak a begyakorlásában és tökéletesítésében, amelyek hasonlóságot mutatnak a torna és az atlétika között, évtizedes tapasztalatait megosztva gyakran segít az edzőként dolgozó magyar rúdugró csúcstartó Molnár Krisztinának, ahogy a budapesti világbajnokságon rajthoz állt Klekner Hangának is.
Gyulai Miklós és Scheidler Géza is a tanítványa volt
Donáth nem csak versenyző és edző volt, hanem tanított is a Testnevelési Főiskolán, ahol a tanítványa volt Gyulai Miklós, a Magyar Atlétikai Szövetség mai elnöke, ahogy Scheidler Géza sportszakmai igazgató is.
„Nem volt idő és alkalom arra, hogy köszönthessem őket a világbajnokságon és gratulálhassak is, mert azokon a napokon, amikor önkéntesként dolgoztam, nem egyszer korahajnalban keltem és késő éjjel tértem nyugovóra a napi teendőim elvégzése után. Volt úgy, hogy Nagytétényben hajnali 3 órakor ültem vonatra, hogy ötkor elfoglalhassam a helyemet a Hősök terén. A világ legtermészetesebb dolga volt számomra, hogy az ottani feladatom a tikkadó gyaloglók segítése volt, vizespalackok és frissítő nedves szivacsok átnyújtásával, más színhelyeken pedig prospektusok kiosztásával. Nagyszerűen éreztem magamat a Hungexpon, a World Athletics kongresszusán, ahol az angol, francia és német nyelvtudásomat kamatoztathattam, miközben a feleségem az akkreditációs központban szorgoskodott, a nálunk szerencsésebb lányunk pedig közel a tűzhöz, a versenypálya szomszédságában.
Aki ugyanúgy odatette magát, mint mi, annak a végére jókora alváshiánya lett. Most mégis úgy érezzük, hogy jó dolog volt egy nagy csapat tagjának lenni, tenni a közös sikerért, a világbajnokság után pedig azzal büszkélkedni, hogy nem csak ott voltunk a világ idei legnagyobb sporteseményén, hanem annak előmozdítói is lehettünk”
– mondta befejezésül Donáth Ferenc, aki pihenés helyett kerti munkával, paradicsomszüreteléssel és becenevéhez híven kapálással vezet le, de már megkezdte egy nyárvégi családi kempingezés előkészítését is.
Szalay Péter (SzPress Hírszolgálat)
Fotó: Róth Tamás
