Nem lenne atlétikai világranglista, ha Szabó András statisztikus és a csapata nem gyűjtené össze tízezer verseny adatait. Egy „kőkorszaki” számítógépen írt TF-s szakdolgozat kötötte örökre a sportágához.
Carlo de Angeli, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA) olasz menedzsere és a magyar ELITE Kft csapatát képviselő Szabó András egymással és a munkatársaikkal jó együttműködésben dolgozta fel éjt nappallá téve a budapesti világbajnokság elképesztő mennyiségű adathalmazát, amelynek köszönhetően a biztos támpontnak számító világranglista is mindig naprakész volt. Már a kilencnapos Vb előtti hónapokban is keményen dolgoztak, sok egyéb feladat megoldása mellett arról is gondoskodva, hogy a bonyolult kvalifikációs rendszer mindenki számára követhető legyen. Ehhez mindig és minden helyzetben századmásodpercnyi, más versenyszámokban centiméternyi pontosságra volt szükség, nem túlzás azt mondani, hogy egyetlen emberi hiba, vagy szakmai melléfogás is óriási galibát okozott volna – írta az SZPress Hírszolgákat.
A Spiriev Attila nevével jegyzett magyar cégnél projektigazgatóként tevékenykedő Szabó András immár 26 éve tartozik az atlétikai világ elismert hivatásos statisztikusai közé. Jó memóriát és elhivatottságot igénylő szakmáját annyira megkedvelte, hogy azt felcserélni a nyugdíjba vonulásáig már nem is szeretné.
Az utolsóként eltávozott „villámiker” állította a pályára
„A véletlen műve volt, hogy a statisztikusok társaságában kötöttem ki, valójában nem így terveztem a jövőmet, mégis hálás vagyok Zarándi Laci bácsinak, a tanáromnak és edzőmnek, hogy erre a pályára állított. Ő, az egykori olimpiai bronzérmes és Európa-bajnok 4×100-as váltó tagja, a „villámikrek” egyike javasolta, hogy a szakdolgozatom témája az 1928-ban útjára indított Testnevelési Főiskola atlétikai történetének feldolgozása legyen. Hárman rugaszkodtunk neki a nagy feladat megoldásának, mondhatom olykor már-már kiguvadt a szemünk, amíg elkészültünk a 200 oldalas „művünkkel”. Menet közben éreztem rá a kutatómunka szépségére, pedig a mai csodamasinákhoz és okos eszközökhöz képest „kőkorszaki” számítógépekkel dolgoztunk, azokban Intel 286-os kezdetleges processzorral, de a nyomtatónk is olyan lassú volt, hogy egész éjjel zakatolt, mire a szükséges példányszámok a rendelkezésünkre álltak. Miután végeztem, egy évig nyelvet tanultam Angliában, majd a Magyar Atlétikai Szövetségben dolgoztam. Spiriev Attila 1997-ben keresett meg azzal az ajánlattal, hogy részt vehetnék a világranglista elkészítésében, amelynek első 30000 eredményét egymagam írtam be a számítógépbe, az adatokat évkönyvekből, újságokból, jegyzőkönyvekből összegyűjtve. Több mint negyedszázada szolgálom a cégemet, amely büszke lehet arra, hogy időközben a nemzetközi szövetség és a Gyémánt Liga hivatalos partnere lett”
– így számolt be pályafutásának kezdetéről az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó Szabó András, arról a sajnálatos eseményről is megemlékezve, hogy dr. Zarándi László, a főiskolai mentora, aki Csányi György, Goldoványi Béla és Varasdi Géza társaságában lett 1952-ben Helsinkiben olimpiai bronzérmes, nem sokkal a budapesti atlétikai világbajnokság kezdete előtt távozott el.
Évente 10 ezer verseny és félmillió atléta a látószögükben
Adatbázisuk kialakításakor tehát a nulláról indultak. Ma ott tartanak, hogy évente közel 10 ezer nemzeti és nemzetközi verseny eredményeit rögzítik és állítják azokat rangsorba. Miután már naprakésznek mondhatták magukat, elkezdték az eredményeket visszamenőleg is felkutatni és rendszerezni. Ennek köszönhetően manapság ugyanúgy rá lehet keresni a már 77 éves Németh Miklós, az 1976-os montreali gerelyhajító olimpiai bajnok és volt világcsúcstartó versenyzői profiljára, ahogy a magyar atlétika jelenlegi zászlóshajósának, Halász Bencének a hasonló dokumentumára.
„Mindebből sejteni lehet, hogy mekkora feladatot jelent 500 ellenőrzött forrásból közel 500 ezer atléta adatainak a feldolgozása, arról nem is beszélve, hogy a versenyidény közben hetente, olykor naponta változik a helyzet és válik szükségessé az adatbázis. frissítése. A szakma szeretete és végtelen türelem kell ehhez a tevékenységhez, ezért a munkahelyem sem olyan, ahonnan délután 4 órakor nyugodt szívvel távozni lehet. Köztudott, hogy a versenyek többségét este rendezik, és persze azok nagyrészét a hétvégeken. Március óta nem voltam szabadságon, mert teendő mindig akadt. Szerencsémnek mondhatom, hogy a csapatom, amelynek tagjai között aktív és visszavonult atléták mellett a bob és a triatlon is képviselteti magát, ugyanúgy szívügyüknek tekintik a statisztikai munkát, ahogy jómagam is”
– mondta befejezésól Szabó András.
Szalay Péter
SzPress Hírszolgálat
Fotó: Szabó András gyűjteményéből
