A beszélgetés mi mással kezdődhetett volna, mint kettejük közeli barátjának köszöntésével, akihez – Takács Tibor szavaival élve – mindketten ezer szállal kötődnek: Rákosi Gyuláról van szó.A Fradi VVK-győztes legendája ugyanis pontosan az adás napján töltötte be 85. életévét. A beszélgetőpartnerek a labdarúgó kiválóság előtt tisztelegtek ezzel a múltat, jelent idéző beszélgetéssel.
– Sok szeretettel köszöntöm Rákosi Gyulát, akit személyesen is jól ismerek -kezdte Sipos Jenő. – Vele kapcsolatban van egy nagyon fontos gyerekkori élményem.1967-ben édesapám kivitt a Ferencváros – Újpesti Dózsa mérkőzésre, a Népstadionba.3 : 0 -ra nyert a Ferencváros, és Rákosi Gyula szerezte az első gólt, méghozzá a Keleti pályaudvar felőli kapuba.Édesapám hozzám fordulva így szólt:
„Jól jegyezd meg ezt a nevet: Rákosi Gyula, aki most a gólt rúgta.”
Élményem Rákosi Gyulával egy válogatott mérkőzésen folytatódott, 1968 májusában.Magyarország – Szovjetúnió, 2 : 0.A szögletzászló közelében ültünk édessapámmal, aki Rákosi Gyulára mutatva újra ezt mondta:
„Ő az, aki az első gólt rúgta az Újpesti Dózsának, azon a bizonyos mérkőzésen.”
Tehát az első emlékeim a futballról – akár a Fradival, akár a válogatottal kapcsolatban – Rákosi Gyulához fűződnek. Aztán figyelve a pályafutását, tudom, hogy milyen fontos mérkőzéseken játszott még, mind válogatottként, mind a Ferencvárosban.Igazi nagy sikereknek volt részese pályafutása során.A későbbiekben pedig abban a szerencsés helyzetbe kerülhettem, hogy személyesen is megismerkedhettem vele.Ma már nyugodtan mondhatom, hogy barátok vagyunk.Nagyon jó egészséget kívánok neki, a továbbiakban is!
– Ma telefonon már köszöntöttem őt – vette át a szót Takács Tibor. – Örülök, hogy ilyen jó egészségben van közöttünk!Ő egész életében csak a Fradinál játszott, más klubokban nem fordult meg.Ezzel együtt válogatottságainak száma sem lebecsülendő: negyvennégyszeres válogatott.
– Amikor visszanézem a régi felvételeket – mondja Sipos Jenő -, akár az 1966-os világbajnokságot, akár egy csomó más válogatott mérkőzését, azokon zseniálisan játszott.Ezzel együtt soha nem tolta magát előtérbe, mindig alázattal a csapatért és a játékostársakért játszva nyújtott kiváló teljesítményt. Így vált nélkülözhetetlen tagjává a válogatottnak és a Ferencvárosnak is.
Aztán Takács Tibor részéről szóba került Albert Flórián is.
„Flóri nem kevesebbet állított, mint azt, hogy ha nincsenek olyan segítőtársai, mint például Rákosi Gyula, akkor ő nem lehetett volna aranylabdás.Ott volt az az ominózus mérkőzés, amikor a brazilokat megvertük 3 : 1 -re, ez még nagyban közrejátszhatott abban, hogy megkapta az aranylabdát.Gyulát egyébként, ezen mérkőzés miatt sokszor brazilverőnek szólítom.„
(Rákosi Gyula 75. születésnapi ünnepi köszöntőjén készült csapattársai és Aradszky László társaságában, a Nagy Béla Fradi Hagyományőrző Egyesület rendezvénytemében.)
– Így van! Milyen nehéz most arról beszélni, hogy a nagy hármas, az Albert Flóri, Szűcs Lajos és Rákosi Gyula vonalból ketten sajnos már eltávoztak.Ők ugyanúgy hozzátartoztak az Üllői úti stadionhoz, mint az Üllői úti fák a térséghez.
– értett egyet Sipos Jenő.
Majd Takács Tibor hozzátette: –
Az úgy nevezett vasárnapi focit is ők találták ki.Mindez a népligeti faházban zajlott.
fotó: Nagy Béla Hagyományőrző Egyesület
