Tiszteletkör lefutására készült a Nemzeti Atlétikai Központban Béres Ernő, aki 70 éve a Népstadionban világcsúcsot javító váltó tagja volt.
Július 30-án, tizenkilenc nappal a budapesti atlétikai világbajnokság első versenynapja előtt ünnepelhették volna a szerettei születésnapján Béres Ernőt, az ötvenes évek nagyszerű közép- és hosszútávfutóját, egykori világcsúcstartót, a Vasas örökös tagját, de a köszöntésére már nem kerülhet sor, miként annak a tiszteletkörnek a lefutására sem, amelynek lehetőségével a világbajnokság Szervező Bizottsága szerette volna kifejezni a szeretetét és az elismerését a magyar atlétika büszkeségének. Ernő bácsi csütörtökön elhunyt, július utolsó előtti napján töltötte volna be a 95. életévét – írta az SzPress Hírszolgálat.
A gyászoló Béres-család tagjait lesújtotta és váratlanul érte szeretett családtagjuk halálának híre, hiszen a hozzá közelállók közül néhányan csütörtökön még rövid sétát tettek meg Béres Ernővel az őt ellátó kórházban. Aki dacolva az elmúlt hónapok két szerencsétlen eseményének következményeivel, minden tőle telhetőt megtett azért, hogy egy újabb emlékezetes kört tehessen meg. Az elsőt többedmagával azelőtt futotta le, mielőtt megkezdődött volna a régi Puskás stadion lebontása, a búcsúkör után most viszont egy olyan rövidebb futás – inkább csak kíméletes séta – következett volna a vadonatúj és a maga nemében egyedülálló sportlétesítményben, aminek híre az országhatárokon túlra is elérkezik…
„Minden az ellen szólt, hogy a férjem, akivel 68 évet éltünk együtt boldogságban és szeretetben, eljusson a Nemzeti Atlétikai Központba, és annak falai között még egyszer és utoljára megmutathassa magát az atlétika szerelmeseinek
– mondta az SzPress Hírszolgálatnak az elhunyt özvegye, Béresné Odegnál Mária, aki maga is élvonalbeli atléta volt, kiváló távolugró és ötpróbázó.
– Tavaly a karácsonyi ünnepek előtt elesett a lakásunkban, bal lábán combnyaktörést szenvedett, emiatt sokáig az ágyat nyomta, és lemondani kényszerült a mindennapi testedzésről, az életelemének számító mozgásról. Óriási akarattal és sok családi segítséggel lábra kapott és már kezdte visszanyerni az erejét, amikor idén, a húsvéti ünnepek előtt a jobb lábával ugyanúgy járt, mint tavaly a ballal. Ezután sem esett kétségbe és egyre csak ezt emlegette, hogy fel kell épülnie és készülnie kilencvenes éveinek nagy napjára. Végtelenül szomorúak vagyunk, mert egy olyan tiszteletnek örvendő és szeretetre méltó ember távozott el, akinek a család és a sport volt a mindene, aki példát mutatott és mindenkinek segíteni akart, akinek csak tudott.”
Béres Ernő részt vett az 1952-es Helsinkiben megrendezett olimpián, ahol az 5000 méteren országos csúcsot javítva a hetedik helyen végzett. Egy évvel később, kereken 70 esztendővel ezelőtt tagja volt annak a „szupernégyesnek”, amit vele együtt Garay Sándor, Rózsavölgyi István és Iharos Sándor alkotott, akik ebben az összeállításban az akkor népszerű 4×1500 méteres váltófutásban világcsúcsot javítottak a Népstadion salakborítású pályáján.
Béres Ernő, aki 44 évet töltött el a testnevelőtanári pályán, és ez idő alatt egyszer sem írták ki táppénzre, visszavonulása után is sokat sportolt. Nem egészen három évvel ezelőtt, 92 évesen egy nyilatkozatában arról számolt be az SzPress Hírszolgálatnak, hogy hetente háromszor kocogja le a Margitszigeten a „szigetkört”, ami után nemritkán még egy másodikat is bevállal, máskor pedig a Hajós Alfréd uszodába látogat el, hogy úszással is őrizni tudja az állóképességét. Mindig is azt hangoztatta, hogy a rendszeres sportolás 10-12 évvel is meghosszabbíthatja az emberek életét, az a mondása pedig szállóige lett, hogy naponta legkevesebb 10 ezer lépést kell megtenni az egészség megőrzéséért.
Amíg tehette, tartotta is magát a maga alkotta követelményhez, amelynek teljesítését családtagjainak, barátainak, fiatalabb és idősebb sporttársainak is sokszor ajánlotta.
Isten nyugosztalja Ernő bácsit, a magyar atlétika és az egyetemes sport kiváló alakját.
Szalay Péter (SzPress Hírszolgálat)
Fotó: Vasas SC, Béres Ernőgyűjteményéből.
