Az utóbbi évek legfantasztikusabb vízilabda-mérkőzését játszotta le a magyar és a spanyol válogatott a fukuokai vb elődöntőjében – elképesztő izgalmak, félelmetes hullámhegyek és völgyek, hogy aztán a végén az döntsön, amiben senki sem jobb nálunk: a zárórészben négy akciógólt szereztünk zsinórban. Az utolsó 3:12 percben, 9-11 után bemutatott 3-0-ás fordításra és Manhercz Krisztián dudára lőtt góljára pedig még sokáig emlékezni fogunk: ezzel lett meg a döntő és az olimpiai kvóta.
Miután a görögök agyonvágták a szerbeket az első elődöntőben (13-7), és a Fradiban is remeklő Stylianos Argyropoulosszal az élen végigparádézták a medencepartot az irdatlan ötkarikás szemüvegekben és a párizsi repjegyeket szimbolizáló táblácskákkal, jöhettünk a spanyolok ellen a dupla téttel bíró meccsen. Nem csupán a vb-döntő volt a tét, de egy nyugodt év – pontosan egy, mától számítva! – a párizsi játékokig, ötkarikás kvótával a kézben – kezdte beszámolójáa magyar szövetség.
Nyilván a címvédő spanyolok számítottak esélyesnek, a saját bőrünkön tapasztaltuk, mennyire jók, miután amikor csak lehetett, velük edzőtáboroztunk, gyakoroltunk (Pesten, Los Angelesben, itt is) – meg aztán a Világkupán elég simán elbántak velünk a négy között. Más kérdés, hogy ők ezt kevésbé számolják, csak a három nagyot (olimpia, vb, Eb), és azt emlegetik, hogy csak óvatosan, mert a ’98-as vb-döntő óta egyszer sem tudtak legyőzni minket ezeken a világversenyeken. Az persze aligha volt feltételezhető, hogy mindez hasonló súllyal nehezedik rájuk, mint a mi lányainkra a spanyol átok.
Gyors gólváltással indult a meccs – egy szögletünk után leszerelték Zalánki Gergőt (akit ki is állítottak), eljöttek kettő az egyben, Felipe Perrone mattolt. Cserébe a „szerelő” Granadost is kiküldték Gergőről, aki a visszakapott labdát egyből beverte. Egy-egy céltalan lövést követően kissé zavarbaejtő jelenetsor következett, Vogel Soma 28 másodperc alatt nem tudott elindítani senkit, annyira elment mindenki, meg be, takarásba, így aztán amikor ránk jöttek lendületből, Sanahuja relatíve zavartalanul lőhetett ötről. Aztán Vogel Soma hathatós közreműködésével – két védés, a második elképesztő – kivédtük az első hátrányt, átellenben pedig Manhercz Krisztián egy pazar átlövéssel egyenlített.
Egy-egy eredménytelen támadás után a spanyolok kihasználták a második fórjukat, a harmadik keresztpasszból csak megtalálva Bustost a fánál. Vigvári Vincének sem volt zabszem a hátsójában, simán elvállalta a lövést a mi előnyünknél, amit Jansik harcolt ki remekül, és némi blokk-segedelemmel a labda bevágódott a léc alá 40 másodperccel a szünet előtt (3-3). Maradt is ennyi, egy Varga Dénes-blokk után, ami a lövések arányát (6-10) tekintve nem is volt annyira rossz.
Viszont az első Varga-lövés után három a kettőben megint megléptek a spanyolok, de Vogel Soma fejjel védte a ziccert. Nagy Ádám ejtése gólt érdemelt volna, de a kapufán landolt sajnos, majd egy jó védekezés után hátul kapott fórból nem tudtunk túl sokat kezdeni, jobb híján Angyal Dániel lőtte el lóbák után, de nem igazán jól. Hanem aztán… Egy kétcserés, reménytelennek tetsző támadás végén Varga Dumi brusztolt ki egy szabaddobást hét méteren, aztán – becsavarta. Négy perc irgalmatlan, góltalan csata után üdítően hatott mindenkire, más kérdés, hogy a spanyolok aztán fórt és abból ötöst kapjanak – csakhogy Vogel Soma leborította Perrone labdáját is.
Jól jött volna egy gól emberelőnyből, de nem járt olyan jól a labda, és Vigvári a blokkba törölte – kár, mert az 5-3 jobban mutatott volna a 4-4-nél, ami Munarriz kapásoldali átlövése után alakult ki. Manhercz éles szögből nem tudta átverni Augirrét, Perrone pedig ugyanonnan lőtt még egyet – egyre inkább éreztük, mennyire fontos lett volna az a fór… Pláne, hogy kihagytuk a következőt is, a beadott labdát nem sikerült a kapu felé terelni – Perrone pedig zsinórban a harmadik gólt lőtte kintről. Érződött, Vogelt elbizonytalanították a védők blokkhibái, két kézzel ment a lapos labdára, az mégis becsúszott – 5-3 helyett lett tehát 4-6, egy svédcsavaros kinti gól és egy védett ötös után két kihagyott fórral és három bekapott akciógóllal… A második fele az eseménysornak nem egy győztes elődöntő forgatókönyve, úgyhogy Varga Zsolt kénytelen volt elégetni egy időkérést 39 másodperccel a nagyszünet előtt. Ám csak az ő önbizalmukat locsolgattuk a maradék időben, elvégre a félidő utolsó fórjából sem futotta többre egy pöttyintésnél, miután Németet kitolták a kapufa síkján kívülre.
Reménykedtünk, hogy a félidei japán dobegyüttes ébresztőleg hat, ehelyett az első támadásukból Zalánkit bevitték második centerbe, megkapta a második hibáját, Sanahuja pedig az utolsó másodpercekben remek pattintással növelte háromra a különbséget – azaz Dumi csavarja és a védett ötös óta 0-4-re álltunk. Ilyenkor azért egy brusztos centergól valamit vissza tud hozni, Jansik Szilárd pedig összehozott egyet, megállítva a rossz sorozatunkat. Manhercz ravasz lövése mindkét kapufát megcsókolta, mielőtt kifelé pattant, majd egy kibekkelt támadás utáni jogos kontrafault után egy kétlabdás támadást tudunk kivédeni – sajnos, Nagy újabb ejtése megint a felső lécről pörgött ki. Megálltak a spanyolok is elöl kicsit, amit ki tudtunk használni – végre szépen ment be a labda Angyalnak, aki parédésan húzta be, visszajöttünk 6-7-re, 3:30-cal a harmadik vége előtt. Még volt egy labdánk az egyenlőhöz, ám jól betakartak minket, hogy aztán egy remekül eltalált kapáslövéssel Munarriz újfent megduplázza a különbséget – elképesztő, hogy ment el a labdája két blokk között. Zalánkit blokkolták fórban, majd a visszapattanó után két kulcspassz is pontatlan lett, így elment a jó lövőesély. Megint egy centergól élesztette viszont reményeinket, Zalánki hajszálpontos bejátszása után Német Toni irdatlan testét nem bírták megfékezni, 12 másodperccel a duda előtt kapaszkodtunk 7-8-ig. És maradt is ennyi, miután Vogel végre ismét megérezte a védés édes érzését, Mallarach tiszta lövése után, ami fórban jött a duda előtti pillanatokban.
Kulcsfontosságúnak tűnő spanyol fórral indult a zárórész, és sajnos Del Toro relatíve könnyen húzhatta be a falból. Hogy ne tudjanak nagyon építeni erre, arról Manhercz gondoskodott, szédületes rövidsarkossal zárta le a mi fórunkat, idő meg volt bőven, hat perc. Nagy Ádám jó szerelése után Zalánki passzolta el a labdát, aztán lett egy spanyol hat az öt, az elsőbe belenyúlt Vogel, de a szöglet után Fekete lemaradt Cabanasról, aki nagyon eltalálta a felsőt, holott már megvoltunk (8-10). Mi is kicsit túljátszottuk a fórunkat, a végén Vigvári szorításból lőtt szögletet, viszont Zalánki lemásolta az előző spanyol alakítást, annyi különbséggel, hogy szabaddobásból lőtt bődületes nagy gólt, 3:40-nel a duda előtt. Az sajnos viszont nem fért bele, hogy ötödször is betaláljanak a külső körről, ezúttal Mallarach találta meg a rést a falon. Magyaros válasz jött, a Fekete a rázuhanó védők közül még átpöttyintette Jansiknak, aki becsavarta – ez volt a negyedik centergólunk!!! –, 10-11, és még volt két és fél percünk. 1:55 állt az órán, amikor Vogel labdaszerzése után Vámos nyolcról berobbantotta a bal alsót, valami egészen hihetetlen módon találva meg a rést – meglett az egyenlítés 11-11-nél.
A spanyol center a védők karjai közül valahogy belepiszkált, de nem ment a labda a kapuig, ellenünk viszont kontrát fújtak – 35 másodperccel a duda előtt egy szerelésjellegűre viszont kiállítást Zalánki ellen, úgyhogy a spanyolok fórból jöttek időkérés után. Csakhogy amikor igazán kellett, megjött a blokk, Mallarachot takarta be Manhercz Krisztián (az előző három fórjukat belőtték!), és maradt az időkérés után 16 másodpercünk… Ami ezután történt, arra még sokáig emlékezni fogunk – a hispánok elsősorban a centerek kikapcsolásával foglalkoztak, plusz Vámossal (Zalánkit a kiállítással elvesztettük), így a kapásszélen maradt némi tér, s bár nem érkezett igazán tiszta passz, elvégre a védők is keményen dolgoztak, Manhercznek annyi ideje és tere maradt, hogy elzúzza a rövidre a labdát… Reménytelennek tűnt, elvégre Aguirre ott volt, rá is nyúlt a lövésre, ám épp amikor az órán megjelent a 0:00, a labda is megjelent – mögötte. Hiába húzta ki maga mögül, a bírók ráfújták a gólt, de azért az innenső oldali játékvezető, Margeta még megnézte videón – Jansik Szili jó magyar pólósként azért a vízből csekkolta a képernyőt, és a szlovén még meg sem fordult, már folytatta az őrjöngést Manherczcel, annyira egyértelmű volt – Margeta is bemutatott középre, és az uszoda megtelt a diadalüvöltésekkel…
Ahonnan visszajött a csapat, ahogyan ezt kiharcolta – előrehozott döntőnek tűnt, egy a semlegesek számára egészen fantasztikus meccs, félelmetes végjátékkal, egy 3-0-ás fordítással – ennyivel hoztuk le az utolsó 3:12 percet! Ez ért vb-döntőt és párizsi repülőjegyet; a finálé ugyanis egyben olimpiai kvótát jelent. De ahogy a higgadtabbak megjegyezték az ünneplés közepette: nyugi, még van egy mérkőzés.
Ahol ismét aranyérmet lehet nyerni, 1973, 2003 és 2013 után.
(Vogel Soma és Manhercz Krisztián; fotó: MVLSZ / Kovács Anikó)
Varga Zsolt együttese a szombati fináléban az olimpiai bajnok szerbeket búcsúztató görögökkel találkozik.
Varga Zsolt szövetségi kapitány
„Erről beszéltem a játékosoknak folyamatosan a felkészülés alatt, hogy lesznek rettenetesen nehéz pillanatok, amelyeken kizárólag akkor lehetünk úrrá, ha ott, amikor nagyon mélyen vagyunk, megmaradunk egységesnek. És ez ma megmutatkozott, hiszen adódtak a mérkőzésnek olyan periódusai, amikor elég reménytelennek tűnt minden, amikor zsinórban kaptuk a gólokat, és elmentek hárommal, de még a negyedikben is folyamatosan volt közte kettő. Mégsem estünk szét, soha, egyetlen pillanatra sem, egységes és fegyelmezett maradt a csapat. Lehet, hogy bele-belehibáztak a játékosok, de egy pillanatra sem mutattak annak a jelét, hogy ne hinnének magukban és a társukban, a csapatban. A mérkőzés egyébként nagyszerű volt, egyértelmű, hogy beillett volna döntőnek, de a sorsolás így hozta, hogy most kellett találkoznunk. A spanyolok megint megmutatták, milyen jó csapat, fantasztikus lövőkkel, szervezett védekezéssel, és tőlünk nagyon sok extra kellett, hogy kibírjuk a nyomást, illetve hogy átjátsszuk őket elöl. A kulcs talán az volt, hogy miután kicsit elment a figyelmük a támadások felé, vissza kellett állítani a rendet hátul, és amint ez megvolt, lépésről lépésre a mérkőzésbe is visszajöttünk. Ez az alap: mindig kell egy jó védekezés, csak egy, a következő, és akkor van maximális esély a győzelemre.”
Manhercz Krisztián, akit a mérkőzés legjobbjának választottak
„Nem gondolom, hogy csak erről kell beszélni, mert hatalmas csapatteljesítményt nyújtottunk. Nagyon döntetlen szagú mérkőzés volt, szinte végig hátrányban játszottunk, Varga Dénes csavargóljával vezettünk egyszer, meg a legvégén, nagy fegyverténynek tartom, hogy vissza tudtuk küzdeni magunkat. Valamelyest a szerencse is kellett hozzá, de nagyon örülök, hogy a gólommal végül az ötöspárbajt is elkerültük. Mindkét csapat megérdemelte volna, hogy ott legyen a döntőben, de boldog vagyok, hogy mi leszünk ott.”
Varga Dénes
„Szoktam mondani, hogy mindig a legutolsó győzelem a legédesebb vagy a legjobb, és hiába volt nagyon jó huszonegy évesen olimpiát nyerni, ez mindig azt jelenti, hogy még van értelme. Ilyen forgatókönyvvel meccset nyerni a csoportkörben is jó lenne, nemhogy egy elődöntőben, ami olimpiai kvalifikációt ér. Nagyon fárasztónak éreztem a meccset, ez a világbajnokság ezen részében már teljesen normális, mégis tudtunk újabb és újabb dolgokat előhúzni a végén.”
Világbajnokság, férfiak, Fukuoka
Elődöntő
Magyarország-Spanyolország 12-11 (3-3, 1-3, 3-2, 5-3)
Magyarország: Vogel – Varga Dé., Angyal, Nagy Á., Jansik Sz., Zalánki, Vámos – cserék: Német, Manhercz, Vigvári Vi., Fekete, Molnár E.
Gólok: Manhercz 3, Zalánki, Jansik Sz. 2-2, Vigvári Vince, Varga D., Angyal, Német, Vámos, illetve Sanahuja, Munarriz, Perrone 2-2, Larumbe, Bustos, De Toro Dominguez, Cabanas, Mallarach
A másik elődöntőben:
Görögország–Szerbia 13-7
fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
