Első körben 13-13 után büntetőkkel megnyerte a bronzcsatát a magyar válogatott a Los Angeles-i Világkupa Szuperdöntőben, ám az amerikaiak műhiba miatt óvtak, így a meccs utolsó 4:24 percét újra kellett játszaniuk a csapatoknak – két órával később, a döntő után. A házigazdák pedig a megismételt ötméteres mellett lőttek még egyet, ezzel nyertek.
Hogy ez nem a görögök elleni negyeddöntő lesz, ahol minden gólért vért kellett izzadni, az nagyjából nyolc perc után kiderült – ekkor az amerikaiak 6-5-re vezettek. Az első négy perc gyakorlatilag „nem is töltök, csak lövök” alapon zajlott: a hazaiak 70 másodperc alatt elmentek 2-0-ra, Varga Dénes egy káprázatos pattintással állította meg a nagy menetet, aztán kaptak egy véleményes ötöst, aztán viszont Vámos Márton bombázott be egy előnyt. Bowen hatméteres szabaddobását sem tudtuk megoldani, utána viszont Vigvári Vendel adta fel szépen Jansik Szilárdnak hat az ötben, majd az öccse, Vince fejezett be egy épp véget érő kettős fórt (4-4), és még alig telt el a negyed fele.
Irving is belőtt egy előnyt, aztán Vámos kapufája után Vogel Soma végre védett egyet – rögtön egy ziccert. Kellett, átellenben Varga Dénes szépen levált az emberéről a balkezesek oldalán, és gyönyörűen besimította a passzt, mielőtt két védő is rázuhant (5-5). A negyed végén is kapták a kiállításokat a jenkik, az elsőnél Vogel még védett, a másodiknál – ami összességében a hetedik volt… –, 11 másodperccel a vége előtt Hooper onnan lőtte el, ahonnan nem gondoltuk volna (5-6)
Varga Zsolt nem volt boldog, amikor a folytatásban Cupido egy egyszerű leválással centergóllal indított 23 másodperc után, Manhercz Krisztián viszont gyönyörűen játszotta meg Német Tonit előnyben. Sajnos, Woodhead fura, de összességében szép mozdulattal húzta be a labdát a feje mögül, fórban, hogy aztán végre Zalánki Gergő úgy istenigazából először engedte el tisztán a balost, szimpla előnyben 5/5-tel álltunk ekkortájt. Két támadásunk nem jött be aztán, így egy Daube egy remek kapáslövéssel tolta tovább a hajójukat (7-9). Mielőtt a közönség túlzottan belelkesedett volna, Varga Dénes lőtt egy akkorát, hogy elcsendesült minden – csak annyi hallatszott, hogy a labda bevágódik a felső lécről, ez volt a maestro harmadik akciógólja. Cupido eztán fölévert egy kettős fórt, nekünk maradt egy hétmásodperces előny, de Zalánki labdájára odaért a kapus, így 8-9 állt a táblán a félidőben – számolt be a magyar szövetség.
A harmadikban végre picit lábra kaptunk – egy szép centerszerelésből eljöttünk három a kettőben, Zalánki passzát Fekete Gergő gyönyörűen tette be, aztán Angyal Dániel parádés blokkja után – centerrel a hóna alatt – Manhercz majdnem besimította a kontrát kissé kiszorítva, de a szöglet után gyönyörűen tette be Feketének, aki káprázatosan mozgott ki, és vert át két bekket és a kapust – először vezettünk a meccsen. Cupido eztán sajnos magát és a labdát is besajtolta közelről egy fórból, míg a mi előnyünk egy elméretezett feladáson ment el. Ugyanakkor a védelem elkezdett végre összeállni, így nemsokára Jansik Szilárd briliáns ejtésgóljával újfent megvolt a vezetés. Erre már időt kért Dejan Udovicic, ám ez nem segített, Varga Zsolté már inkább, még ha nem is volt egy dadogás betervezve a fór megjátszásába, de Zalánki zsenialitása egy másodperccel a duda előtt is megoldást jelentett (12-10). Vogel pedig újabb óriási védést mutatott be, hátrányban ért oda egy közeli húzásra.
A negyedikben pedig megfoghattuk volna őket, ám előnyben ezúttal Angyalt nem tudtuk megjátszani, igaz, hozzáértek a kezéhez a fánál, de erre nem fújtak, így közte három helyett 12-11 lett, miután Irving labdája elment a kezek között. Erre viszont azonnal válaszoltunk, Angyal osztotta le másodpercekkel a támadóidő vége előtt a labdát Vigvári Vincének, akinek a kapáslövését bevédte a kapust. A következő hátrányban sajnos lemaradtunk Hooperről, majd a labda lassabban járt a miénkben, és Zalánki ezúttal nem tudta megmenteni – nekik bezzeg befújták az ötöst a falember zavarásáért hátrányban, Vogel viszont jó szokásához híven csak beletette magát a lövésbe.
Ekkor 4:24 állt az órán… Az amerikaiak jöttek szöglettel, a kapitányuk, Dejan Udovicic hevesen reklamált, amúgy joggal, mert közben az ötösnél a bírók visszaengedték a kiállított játékosunkat, holott még 10 másodperc maradt volna a fórjukból. Kapott egy sárga lapot, azt viszont így utólag sem értjük, hogy miért nem szólt senki a delegátusok közül, netán nézték vissza, ha már van VAR… Konkrét hátrány mindazonáltal nem érte a jenkiket, mert ha ebből a támadásból nem is, a következőből betaláltak, azaz 13-13 állt a táblán, s maradt is ez végül. Jöttek az ötméteresek, a negyedik körben Vogel Soma szokás szerint védett, nálunk ötből öt ment be, azaz örvendtünk a bronzéremnek, elkészültek a meccs utáni interjúk (bár Udovicic nem ment oda)… Hogy aztán negyedórán belül jöjjön a hír: óvtak az amerikaiak, és a hivatalos személyek által elkövetett hiba miatt újra kell játszani az utolsó 4:24-et, 13-12-es vezetésünknél.
A srácoknak a döntő után húsz perccel kellett újra medencébe szállniuk – két héttel a vébé előtt csak remélni lehetett, nem sérül meg senki a levezetés-újbóli bemelegítés őrületében. A fináléban mindenesetre láthattuk, hogy annyira nem kell elásni magunkat az elődöntő miatt – a spanyolok ugyanis nagyon csúnyán megverték az olaszokat (10-4).
Bár volt róla szó, hogy a szöglettől folytatódik a meccs, végül persze az ötméteresig tekerték vissza az események sorát (ha már mindenáron könyv szerint kellett haladni, ezzel sem lehetett vitatkozni, hiszen ekkor már visszatért az emberünk), azaz nem egészen két órával a megnyert párbajt követően büntetővel indult újra a találkozó, immár a kaliforniai alkonyatban. Az egészben az volt a legérthetetlenebb, hogy volt rá két órájuk, hogy minden világos legyen, ehhez képest még percekig ment az egyeztetés az újrakezdés előtt a bírók és a delegátusok között, miközben a játékosok már a medencében várták a folytatást…
Persze, nem Hooper ment oda, hanem Irving, aki be is lőtte, azaz meglett az „eredeti” 13-13, és jöhetett még négy és fél perc. Az amerikai kapus két szép védéssel indított emitt, Vogel is simán lekapott egy távolit, aztán egy kapunk előtt kapott kiállításból próbálkozhattunk, de Jansik – akit visszakaptunk, mert később kapta csak meg a harmadik kiállítását, amit töröltek – blokkba lőtte a szélről. Szerelésekkel folytatódott, majd jött egy amerikai fór időkérés után, 1:10-zel a vége előtt, Irving labdáját Vogel szögletre védte, a szöglet után megvoltunk, azonban Hallock valahogy üresen maradt középen – egymásra várt két védőnk –, és ő ezt kihasználta. Huszonöttel a vége előtt mi is kaptunk egyet, megjátszottuk gyorsan, Jansik belőtte, de érvénytelenítették, mondván, nem lehet ilyen gyorsan elvégezni. Mint kiderült, az első győzelem után ezzel a büntetőpárbaj esélyét vették el, mert időkérés után Zalánki zúdította rá, és a labda fölévágódott. A mieink mutatták, hogy a kapus védte, de ez már senkit sem érdekelt – utána visszanézettük, kiderült, igazunk van, csak hát a korner nem VAR-ozható, így maradt a negyedik hely.
Így értékelt Varga Zsolt szövetségi kapitány a magyar szövetségnek:
„Ilyen még nem nagyon történt, az én karrieremben biztosan nem… Nyilván benne van a szabályokban, hogy ebben az esetben lehet óvni – ők pedig megóvták. Talán annyit mondanék, hogy az újrajátszott négy és fél perc sem feltétlenül a fair play szellemében zajlott, pláne nem az addig történtek fényében, az utolsó szöglet jogosságát például utólag elismerték, ennyit vihetünk magunkkal a bronzérem helyett… Hogy másodjára már nem tudtuk megnyerni a meccset, abban egyértelműen szerepet játszott a pszichés alapállapot: volt egy komoly mérkőzés, amit megnyertél, volt benned egy feszültség, ami jólesően leengedett. Ezek után ismét feltöltődni, ráadásul úgy, hogy tőled elvettek valamit, ami már a tiéd volt, ők meg kaptak egy új lehetőséget, ami rögtön azzal indul, hogy újralőhetik a meccsen kihagyott ötméteresüket… Az élet valahol elvesz valamit, és azt valahol visszaadja, remélem, velünk sem lesz másként.
A torna egyébként jól szolgálta a céljainkat, lemérhettük, mi működik és mi nem, ráadásul mindezt nagyon különböző stílusú csapatokkal szemben, akik teljesen más rendszerszemlélettel közelítenek a vízilabdához. Az amerikaiak például rengeteg gólt lőnek és rengeteget kapnak – ez történt az olaszok elleni elődöntőjükön is –, ráadásul erőteljesebb a bíráskodás a meccseiken, sokkal több a kiállítás, azaz az történt, amire számítottam.
Tény, egyelőre eléggé hullámzó a játékunk, az első nap a védekezés remekül ment, az utolsó nap a támadásunk indult meg végre, de még egyszer hangsúlyozom, ez a Világkupa arról szólt, hogy láttuk, min kell még dolgozni. Van még két hetünk, most jön a finomítás rész, amikor mindenki pontosan tudni fogja, mikor mit kell csinálnunk.
A játékosok jelenlegi hangulatáról annyit mondhatok, hogy felnőtt férfiakról van szó, akik tudják kezelni az élettel járó pofonokat – ugyanakkor, ha egy már megnyert mérkőzést veszítesz el ilyen körülmények között, akkor azt meg kell élni, és semmit sem kell elfojtani.”
Férfi Világkupa Szuperdöntő
Bronzmérkőzés
Magyarország–Egyesült Államok 13-14 (5-6, 3-3, 4-1, 1-4)
Gólok: Varga D. 3, Vigvári Vince, Zalánki, Fekete, Jansik 2-2, Vámos, Német, ill. Irving 4, Daube 3, Cupido, Hooper 2-2, Woodhead, Bowen, Hallock
Fotó: USA WP/Catharyn Hayne
