Negyedik helyen végzett a női Világliga Szuperdöntőjében a magyar válogatott, miután a spanyolok 18-15-re nyerték a bronzmeccset – így a 2019-es vb után újfent visszaköszönt egy elfeledni vélt hagyomány, az utolsó két meccs elvesztése az aktuális világversenyen. A vb-n jobb lesz, ebben bízhatunk.
Bár az utóbbi években sikeresen megszabadult női válogatottunk a korábbi korszakok kínzó negyedik helyeitől (2021: Eb. és olimpiai bronz, 2022: vb- és Világliga-ezüst), azért most Los Angelesben végül újra jött egy elveszített elődöntő-bronzmeccs kombó, utóbbit ráadásul újfent a spanyolok ellen, akiket ki-ki meccsen továbbra sem tudunk legyőzni. Node senkit sem fog ez érdekelni, ha egy hónap múlva a világbajnokságon tizeniksz év után végre megoldjuk ezt a feladványt is – írta a magyar szövetség.
Vasárnap speciel úgy sikerült kikapni tőlük, ahogy eddig még nem: lőttünk 15 gólt – és mégis. Avagy a magyar válogatott alighanem kaphat valami különdíjat, elvégre ez volt a második meccsünk három nap alatt, amelyen 33 gól esett, más kérdés, hogy a közönségszórakoztatás versus feszes védekezés témakörben a szakmai stáb nyilván utóbbit preferálná.
Ez viszont ma sehogysem működött, ahogy Bíró Attila is rámutatott, ötöt blokkoltunk az utolsó negyedben, az első háromban – egyet sem. Nem véletlen, hogy addig a spanyolok elhúztak 15-11-re, nem sok esélyt hagyva a felzárkózásra.
Egyébként úgy a harmadik rész elejéig még nagyjából egálban voltunk, bár azok után, hogy a spanyolok megugrottak 4-1-re, üldözéses versenyre kényszerültünk, amelyben akadtak kifejezetten biztató periódusok, mint például amikor 5-2-ről visszajöttünk 5-5-ig, ráadásul úgy, hogy három emberelőnyt értékesítettünk szép sorjában. Sajnos, a második rész közepén 6-6 után jött egy újabb blackout, amikor majd’ három és fél percig nem sikerült újabb gólt szerezni, miközben kaptunk hármat. A negyed őrült hajrájában azonban visszakapaszkodtunk, más kérdés, hogy az utolsó hetven másodpercben négy gól esett, kettő itt, kettő ott, így hiába lőttünk kettőt 23 másodperc alatt, 0:04-gyel a vége előtt Maica Garcia csak bepasszírozott még egyet fórból, így a nagyszünetben – egy 6-6-os második negyed után… – 11-9-cel mentek a hispánok.
Biztatóan indult a harmadik periódus, kibekkelt hátránnyal és Keszthelyi Rita előnygóljával, ám aztán jött hat rémes perc, melynek során elment a hajó. A spanyolok összehoztak egy 4-0-ás szériát ezalatt, míg nekünk semmi sem működött, így a végén hiába lőtt szép gólt Garda Kriszta egy fórból időkérés után, majd sikerült levadászni Garcia lövését fórban, mínusz négyről indult a zárórész, azaz nem sok esélyünk maradt.
Még talán lehetett volna egy fordult a meccsben, elvégre Keszthelyi ismét előnygóllal rúgta be a negyedet, aztán kaptunk még egyet, ám Gurisatti Gréta a kapufát trafálta telibe, 40 másodperc múlva pedig a spanyolok kihasználták a fórjukat, így 15-13 helyett 16-12 lett, így a hátralévő idő nép felelgetőse már csak a gólfesztivál részre erősített rá. A görögök elleni 20-13 után tehát lett még egy 33 gólos meccsünk, ugyanakkor egyértelmű, hogy Bíró Attila szívesen lemondott volna a szórakoztató faktorról.
Most még ez belefért, hiszen a Vk harmadik-negyed hely sokat nem tesz hozzá egyik csapat életéhez sem, annál komolyabb „vérzivatar” várható a világbajnokságon, elvégre a negyeddöntőben jó eséllyel találkozhatunk újra a spanyolokkal – netán a hollandokkal, akik 3-8-ról visszajőve kőkeményen megszorongatták a házigazdákat a fináléban, de végül az amerikaiak begyűjtötték az ezredik aranyérmüket is.
Bíró Attila szövetségi kapitány így értékelt a magyar szövetségnek:
„Igazából összességében kell értékelni ezt a három napot, aminek a kétharmada teljesen jó volt, az egyharmada kevésbé. A görögök elleni mérkőzés és az amerikaiak elleni elődöntő első két és fél negyede rendben volt, utána viszont tegnap is és ma is elkezdett szétcsúszogatni a védekezés. Lábban és gyorsaságban még nem vagyunk ott, ahol majd lennünk kell, igaz, még nem is dolgoztunk ezen.
Tény, ma a védekezés nagyon gyenge volt, megérdemelten vezettek a spanyolok végig. Jellemző, hogy csak az utolsó negyedet hoztuk elfogadható szinten, amikor blokkoltunk ötöt, az első háromban viszont egyet sem. Igazából az amerikaiak ellen sokkal jobban játszottunk, hozzájuk sokkal közelebb lehettünk volna, ma viszont nem nagyon volt esélyünk. Az átlövőik sokkal jobban mozogtak, mi pedig bedobtunk bizonyos változtatásokat elöl, egy centerrel játszottunk, és amikor Mahieu nem volt bent – akire egy szavam nem lehet, hiszen kilenc kiállítást és egy ötöst szerzett –, akkor bemozgásokat csináltunk, ami hol jobban működött, hol kevésbé.
De emiatt nem vagyok pánikban, mert tudom, hogy javulni fogunk, gyorsabbak leszünk és magasabbak a kapu előtt. Az elmúlt két hét, az olasz meccsekkel, a kanadaiak ellenivel együtt jól sikerült, a kőkemény munka alapján egyértelműen pozitív az összkép és a jövőkép is. Tény, mára elfáradtunk mentálisan és fizikálisan is, de nem baj, ennek pont akkor lehet meg a gyümölcse, amikor a leginkább számít.
Nyilván az sem könnyítette meg a helyzetet, hogy egyszer sem tudtam az általam ideálisnak vélt csapatot szerepeltetni a különböző okok miatt, de végül ennek is meglett az a hozadéka, hogy bizonyos játékosok több szerepet kaptak, és élesben egyértelműen kiderült, kire lehet inkább számítani és kire kevésbé esetleg. Úgy gondolom, a vébére össze fog ez állni, mert reményeim szerint mindenki egészséges lesz – viszont a névsort épp emiatt most nem is tudom véglegesíteni, mert biztosan kell tudnunk, kivel számolhatunk.”
Világliga Szuperdöntő, Los Angeles
Bronzmérkőzés
Spanyolország–Magyarország 18-15 (5-3, 6-6, 4-2, 3-4)
Gólok: Espar 5, Leiton 3, Garcia, Pena, Forca, Ortiz 2-2, A. Ruiz, E. Ruiz, ill. Garda 6, Hajdú 3-3, Gurisatti, Rybanska, Faragó
Döntő
Egyesült Államok–Hollandia 12-11
Fotó: USA Water Polo
