A vártnál jóval nagyobb csatában, 11-10-re győzött női válogatottunk Kanada ellen a fukuokai világbajnokság nyitányán. Többször is lezárhatta volna a mérkőzést együttesünk, ám elsősorban a kinti lövések akadoztak (16/3), így sokkal tovább maradt izgalmas a meccs, mint azt hittük volna – de a lényeg a győzelem.
A magyar szövetség beszámolója szerint egy-egy elrontott támadást követően Vályi Vanda labdája gyakorlatilag az összes kapufát érintve hintázott a gólvonal körül, amit elsőre nem fújtak be, és az ebből forduló kanadaiak is gólt lőttek, hanem akkor jött a VAR-ozás, és a spanyol játékvezető-hölgy végül bent látta Vanda labdáját – óra visszateker, 1-0 ide, 0-1 helyett, annyira nem rossz indításnak. Eztán Magyar Alda védését követően fórt kaptunk, amit Máté Zsuzsi húzott kapura, ez sem szaggatta meg a hálót, viszont a VAR ezt is megadta nekünk (2-0).
Sajnos, a kanadai center gólja meg visszajátszásért kiáltott, annyira szépen tette be a levegőből egy pöccintéssel Lemay-Lavoie. Aztán meglett az első „hálót eltaláló” lövésünk is, Keszthelyi Rita értékesítette a második fórunkat is. A harmadik sajnos elment egy blokkon, a kanadaiak viszont belőtték az első hat az ötjüket, azaz közte három helyett egyre zárkóztak, majd egyenlítettek is, Crevier révén, újfent előnyből. A sorokat rendezendő Keszthelyi bezúzta a következő fórt, Gurisatti Gréta pedig az ötödik gólunkat is, újfent létszámfölényből, 21 másodperccel a duda előtt (5-3) – és maradt is ennyi, mivel az ügydöntő pillanatban sikerült leverni a labdát Crevier kezéről a negyedzáró hátrányban.
Sajnos, az első két támadásunkkal nem sok vizet zavartunk, cserébe Magyari odaért XX ötméteresére, és ettől annyira bepörgött, hogy fogta a következő kontrából érkező kapáslövést, majd még egyet hátrányban – a kettő között Gurisatti lógott meg s pakolta be a ziccert. Sajnos, meglehetősen szép berepülő blokk hárította a következő hátrányunkat, a kanadaiak meg kaptak még egy ötöst, egy könnyen elkerülhető szituban, egy védés utáni kipattanóból. Ebbe is beleért Magyari, de Browne labdája bement, azaz 7-3 helyett 6-4 lett, majd nem működött a fal megjátszása, azaz mindent megtettünk annak érdekében, hogy a kelleténél izgalmasabban alakuljon a mérkőzés. Szerencsére, a védelem jól állt a lábán, remek blokk hárított az északiak időkéréses fórjában, majd jól nyúltunk bele egy újabb centermegjátszásba. Feltűnő volt viszont, hogy a kanadaiak nem először ugrottak be a kapusnak segíteni eredményesen – igaz, amikor Keszthelyi állt ott egy az egyben egy ötméteresnél (Gurisatti tört be szépen egy kontrából), akkor nem volt esélye a hárításra. Sajnos, mégis maradt a közte kettő, mert a szokásos negyedzáró kanadai fórnál Magyari alapvetően odaért a labdára, megszólalt a duda, ám a labda közben becsusszant mögé, így 7-5 állt a táblán a félidőben.
Mondjuk úgy, másképp festett, mint a montreali találkozó, ahol egy mindent elsöprő 1-8-cal nyitottunk… A kanadai védelem azért feljavult, míg nálunk picit érződött a feszültség – bár eggyel lőttünk csak kevesebbet, de simán vezethettünk volna legalább néggyel így féltávnál. Ez érződött Gurisatti harmadik negyedet felvezető labdájánál – relatíve tisztán lőhetett a szélről, mégis a kapufát trafálta telibe, aztán félmagasan lőtte telibe a kapust a következőnél. Mahieu mindenesetre összeforgatott egy büntetőt, Keszthelyi megint pontosan pattintott, aztán szépen levadásztuk a labdát a kanadaiak fórjában, csakhogy aztán egy öt a négyes kontrából a lécet döngettük, ők meg visszafordultak kettő az egyben – megint, 9-5 helyett 8-6-nál tartottunk a negyed közepén. Próbálkoztunk mindenféle megoldással, de valahogy hiányzott a precizitás a befejezéseknél – mint például Vályi finom ejtésénél egy lefordulás végén; mindegyikbe belepiszkált Gaudreault s hárított a kapufa segítségével. Addig játszottunk a tűzzel, míg a kanadaiak visszajöttek egyre egy kapáslövéssel – úgyhogy bőven volt miért izgulni a zárórész előtt (8-7).
Egy rémes passzon elment az első fórunk a negyedikben, még jó, hogy Magyari kétszer is odaért hátrányban a falból érkező labdákra. Majd a blokk is jó volt a következőnél, kellett, mert épp elvesztettük Keszthelyi Ritát, akit piros lappal állított ki a spanyol játékvezető egy komolyabb megmozdulást követően. Kellett egy időkérés a következő előnyünknél, így is épp a duda előtt fejezte be Garda Kriszta, de ez a labda végre védhetetlennek bizonyult. Egy remek blokk után kiderült, hogy van ellenszer a behúzódó blokk és a kapus ellen, csak szanaszét kell lóbálni őket – Leimeter Dóra ezt tette, máris vezettünk hárommal. Sajnos, a következő hátrányt nem tudtuk kivédeni, és még bőven maradt idő (4:21). Kellett Magyari újabb védése, ám a következő kinti labda bepattant Alda karjáról, azaz megint nyelhettük az ideget (10-9). A szokásos kapufánk után ellenfelünk az egyenlítésért támadhatott, de most működött a védelem, aztán a kanadai center kiállíttatta magát, 1:28-cal a duda előtt ismét időkérés után jöhettünk hat az öt ellen. Mondjuk úgy, garantáltan nem ezt beszélte meg a lányokkal Bíró Attila, de két rossz passz után is volt élet, Szilágyi Dorottya nyolcról telibe találta a bal alsót, nagyjából eldöntve a meccset egy perccel a vége előtt (11-9). Hét a hat ellen mentek a kanadaiak, az elsőt védte Magyari, másodjára a gólvonal mögé esett a kézzel és konkrétan lábbal blokkolni kívánt labda, azaz 26 másodperc maradt és egy gól az előnyből, de az időt csak elégettük, azaz meglett a három pont, ami minden bizonnyal csoportelsőséget ér.
(Magyari Alda; fotó: waterpolo.hu)
A találkozót követően Biró Attila szövetségi kapitány, Magyari Alda és Garda Krisztina értékelte a mérkőzést.
Bíró Attila szövetségi kapitány
„Azt már a montreali meccs után mondtam, hogy nem lesz ez annyira könnyű menet, mint az a meccs, ahol hattal nyertünk. Mondjuk, azt nem gondoltam volna, hogy ennyire szoros lesz, de egy világbajnokság első mérkőzése mindig ilyen idegzsábás. Naggyá tettük a kapusukat, még a meccs emberének is megválasztották – kint nem játszott egyébként ellenünk –, de azt mondom, legyen mindig ez, azaz legyen az ellenfél kapusa az MVP, mi meg nyerjünk rossz játékkal. Persze ez most még belefér, később viszont nem fog. Ma a csapategység segített át minket a nehéz pillanatokon, de az biztos, hogy hasonló ingadozások már a következő két csoportmérkőzésen sem férnek bele a papíron gyengébb ellenfelekkel szemben sem. Sokkal hamarabb eldönthettük volna a mérkőzést, már az első félidőben elmehettünk volna négy-öt góllal, de hát ez ennek a játéknak a szépsége…”
Magyari Alda
„Meg kell tanulnunk higgadtabbnak maradni, nem elveszteni a fonalat és egységesnek maradni végig. Ma időnként jött egy-egy kis megőrülés, emiatt alakult ki ez az egész. Nekem is muszáj lenyugodnom, nem megbolondulni minden egyes gól után – ez ma is előjött néha, de igyekszem, dolgozom azon, hogy ez a legfontosabb meccseken már ne így legyen.”
Garda Krisztina
„Fáj ezt mondani, de elég bután játszottunk időnként elöl. Ahelyett, hogy komoly lóbák után kiadogattuk volna a labdát a szélsőknek, akiknek csak be kellett volna ’bólintaniuk’ úgymond, gond nélkül, ehelyett belepüföltük a blokkokba meg a kapusba. Javulni kell, már a következő két meccsre is, hogy az igazán fontos mérkőzéseken már teljesen összeszedetten tudjunk játszani.”
Eredmény:
női vízilabdatorna, D csoport, 1. forduló:
Magyarország-Kanada 11-10 (5-3, 2-2, 1-2, 3-3)
Magyarország: Magyari – Szilágyi, Vályi, Mahieu, Máté, Keszthelyi, Garda – cserék: Parkes, Leimeter, Rybanska, Faragó, Gurisatti
gólszerzők: Keszthelyi 4, Gurisatti 2, Vályi, Máté, Garda, Leimeter, Szilágyi 1-1, illetve Crevier, Lemay-Lavoie, Browne, La Roche 2-2, Paul, McKelvey 1-1
A csoport másik mérkőzésén:
Új-Zéland–Japán 17-16
fotó: waterpolo.hu
