Az üzleti élet indiai származású profija a sport világában sem számít amatőrnek. Sunil Sabharwal a futólegenda Tábori László lányát vette el feleségül, ma pedig a WA elnök Seb Coe egyik jobbkeze.
Egyedülállónak is lehet nevezni az 1964-ben Új-Delhiben született Sunil Sabharwal életének eddigi 59 esztendőjét, aki egy indiai nyomdaipari vállalkozó és az évszázados múltú magyar nemesi családból származó Bessenyey Gabriella gyermekeként jött a világra. Tanulmányait Indiában kezdte el, kilencéves korától Budapesten folytatta, negyven éve a Madách Imre gimnáziumban érettségizett, majd az Ohio State University és a London Business School üzleti világ felé orientálódó hallgatójaként szerzett diplomát. A Washingtonban élő kétgyermekes családapa a bejárt utat követve tanácsadóként és független befektetőként tevékenykedik, felfelé ívelő karrierje során több piacvezető nemzeti és nemzetközi cég igazgatótanácsának munkájában vállalt szerepet. Tudását Magyarországon is többször kamatoztatta, ahogy ezt ma is teszi az egyik látványosan növekedő hazai vállalkozás tanácsadó partnereként – írta az SzPrss Hírszolgálat.
Sunil Sabharwal számára a sport gyerekkora óta életének meghatározóan fontos és kedvelt része. Vívóként, nemzetközi versenybíróként, Amerikában az olimpiai vívócsapat vezetőjeként, majd sportdiplomataként is sikereket ért el, ő az egyetlen, akit két olimpiai sportág nemzetközi szövetsége is a végrehajtó bizottságába hívott. Könnyebb a magyarázat arra, hogy ezt a vívók világszervezete miért tette meg, bár arra is megvan a kézzel fogható válasz, hogy miként kötött ki négy esztendővel ezelőtt a Sebastian Coe vezette Nemzetközi Atlétikai Szövetségben.
Szekeres Pál és Érsek Zsolt csapattársa volt
„Az Újpesti Dózsa, a mai UTE Király utcai vívótermében ismerkedtem meg a tőrözéssel, több csapatbajnokságon is az aranyérmes együttes tagja lehettem, és ez akkoriban volt, amikor Szekeres Pál és Érsek Zsolt, a csapattársaim a nemzetközi sikerek útjára léptek. Bátran ki lehet mondani, hogy ez volt mesterünk, Beliczay Sándor első sikeres garnitúrája, velük mind a mai napig szoros a kapcsolatom. Tizennyolc éves voltam, amikor az édesanyán úgy döntött, hogy velem és a testvéremmel együtt elhagyjuk Magyarországot, amire ma már mosolyogva azt is lehetne mondani, hogy az IBUSZ utazásunk végén nem tértünk vissza Bécsből, hanem személyes okok miatt Amerikába repültünk. Az Ohio állambeli Columbusban telepedtünk le, ahol egy luteránus templomi közösség karolt fel minket. Érkezésünknek hírértéke lehetett, mert arról az egyik helyi újság is beszámolt, megemlítve, hogy én sikeres vívóként érkeztem a tengerentúlra. Erre a tudósításra figyelt fel Remenyik Sára, az egyetem vívócsapatának edzője, aki azzal fogadott, hogy engem az Isten küldött Ohioba, mert éppen olyan versenyzőre volt szüksége, mint amilyen én vagyok”
– nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Sunil Sabharwal, aki ugyanúgy örült a találkozásnak és a lehetőségnek, mint az amerikás-magyar edzőnő, mert így nem szakadt félbe a vívópályafutása, amelynek folytatásaképpen nemzetközi versenybíróként világbajnokságokon lehetett a zsűri tagja, majd a pekingi olimpián részt vett amerikai vívócsapat vezetője. Ezen az úton tovább haladva lett 2012-ben a Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) végrehajtó bizottságának a tagja, ami rangos megbízatást jelentett a számára.
Találkozás két futózsenivel
„Az egyetemi tanulmányaim közben az édesanyám és a testvérem Kaliforniába költöztek, az én utam pedig Los Angelesbe vezetett, ahol megtettem az első lépéseket az üzleti élet sűrűjében, amit aztán egyre nagyobb kihívások követtek. Itt ismertem meg Tábori Lászlót, a magyar atlétika büszkeségét, aki Iglói Mihály tanítványaként az ötvenes években világcsúcsokat döntő közép- és hosszútávfutó volt, Iharos Sándor és Rózsavölgyi István versenyzőtársa. Nem sokkal később beleszerettem az egyik Tábori lányba, ő lett a feleségem és a gyerekeink édesanyja. Kaliforniai versenyei során Laci bácsi gyakran látta a majdani kétszeres olimpiai bajnok brit Sebastian Coe-t, aki úgy tekintett rá, mint az egyik példaképére. Az „Öreg” akkor már egy kiemelkedően sikeres atlétikai mesterember volt, nem véletlen, hogy 1979-ben őt választották meg az Egyesült Államokban az Év edzőjének, akit sokan kerestek fel a tanácsaiért. A brit világnagyságban már akkor is egy felkészült és sokoldalú embert láttam, vezetői szerepek betöltésére született egyéniséget, akinek van jövőképe, erős a kapcsolatrendszere, emellett a tiszta sport elkötelezett híve. Amikor 2015-ben megválasztották a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnökének, sürgető feladatok megoldása várt rá, amelyben hozzá hasonlóan gondolkodó munkatársakra volt szüksége, de egy erős és következetes végrehajtó bizottságra is. Hatalmas megtiszteltetés a számomra, hogy ebben a testületben jómagam is szerepet kaptam, ami nem a sportszakmai feladatokkal foglalkozik, hanem a szervezet gazdálkodásával, a mérleggel, a szponzori szerződésekkel és más, a fiskális politikával összefüggő kérdésekkel. Dicsőség számomra az is, hogy engem kértek fel a Pénzügyi Bizottság vezetésére. Utólag is köszönettel tartozok a Gyulai fivéreknek, Miklósnak és Mártonnak, akik a Magyar Atlétikai Szövetség elnökeként, illetve korábbi főtitkáraként mellém álltak, támogattak a végrehajtó bizottsági kandidálásomban.”
Magyar baráti kapcsolatok
Ez még távolról sem minden, ami az energiákban és ötletekben gazdag üzletembert a sporthoz köti. Barátjának és munkatársának is nevezheti vívótársait, a nála idősebb kétszeres olimpiai bajnok dr. Schmitt Pált és a világbajnok dr. Kamuti Jenőt, a Nemzet Sportolóit, akik felfedezték benne a szakmai és vezetői potenciált, ezért aztán sportnyelven szólva, bevették a csapatukba. Előbbinek is köszönhető, hogy Sabharwal a NOB Fenntarthatósági és Örökségi Bizottságába került, utóbbinak pedig azt, hogy a Nemzetközi Fair Play Bizottságban a főtitkári tisztet tölti be. Ez is magyarázat arra, hogy Sabharwal több fórumon is nyíltan és meggyőződéssel szokta hangsúlyozni, hogy a Közép-Kelet európai beruházások sikeres megvalósításában az üzleti és pénzügyi törekvések mellett a sport is egyre jelentősebb szerepet tölt be.
Az atlétika budapesti ünnepe
„Nem túlzás azt mondani – hangsúlyozta az SzPress Hírszolgálatnak adott nyilatkozatának befejezésképpen Sunil Sabharwal – hogy 2023 a világ atlétikájának egészen különleges jubileumi esztendője, Magyarország pedig büszke lehet arra, hogy ez az ünnepi év a budapesti világbajnokság idején csúcsosodik ki. Idén negyven éve, hogy Helsinki otthont adott az első szabadtéri világbajnokságnak, amelynek „stafétája” Doha és Eugene után most tér vissza Európába, 200-nál is több nemzet atlétáit felvonultatva. Ez a szám azért lenyűgöző, mert kétszáznál több ország képviselői csak az ENSZ Közgyűléseken, a világbanki konferenciákon és nyári olimpiai játékokon vesznek részt. Ezért is lesz különleges a budapesti világbajnokság kilenc versenynapja, amelynek híre az egész világot bejárta, amiért a leendő házigazdák szorgalmasan meg is dolgoztak. Már a budapesti világbajnokság augusztus 19-i rajtja előtt is lesz egy nagy versengés, amikor a WA tisztségválasztó kongresszusán fontos pozíciók cserélhetnek gazdát. Ami viszont már most biztos, a harmadik és egyben utolsó négyéves elnöki időszakára készülő Seb Coe-nak nem lesz kihívója, ami a bizalom és az elismerés egyértelmű jele.”
– hangsúlyozta a sport világában is otthonosan mozgó üzletember,
Szalay Péter (SzPress Hírszolgálat)
Fotók:Sunil Sabharwal gyűjteményéből
