Már hivatalosan is csillag – Jónyer István: 70!

A vírushelyzet ellenére is tekintélyes létszámú vendégsereg gyűlt össze az Ormai László Asztalitenisz-csarnokban a Jónyer István 70. születésnapjára rendezett ünnepségen. A négyszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok klasszis egy nem mindennapi ajándékot is kapott a kerek évfordulóra.

A Magyar Asztalitenisz Szövetség keddi közlése szerint a női és férfi magyar asztalitenisz-válogatott jelenlegi tagjai álltak díszsorfalat a bevonuló Jónyer Istvánnak, de a megjelentek között találtunk a sportágon belüli és kívüli hírességeket is, és persze nem hiányoztak az ünnepelt korábbi játszótársai sem. Közülük Gergely Gábor mondott beszédet – írhatnák, hogy fejből, de inkább kicsit lejjebbről jöttek a gondolatok.

(A három legenda: Klampár Tibor, Jónyer István és Gergely Gábor, fotó: Márton István)

„Egyszer Berczik Zoltán mesterünk születésnapja előtt megfogalmaztam és leírtam azokat a gondolatokat, amelyeket el akartam mondani – emlékezett vissza Gergely Gábor, akivel 1975-ben párosban, míg 1979-ben csapatban lett világbajnok Jónyer István. – Amikor aztán a pódiumra álltam és elkezdtem mondani, hogy »Kedves Zoli…«, lenéztem a papírra, majd egy teátrális mozdulattal eldobtam, mivel a szívemben volt, amit szerettem volna mondani. Ez Pistával is így volt most. Megköszöntem neki, hogy van nekünk, mert a magyar és az egyetemes asztaliteniszben ő A Jónyer. Egyszeri és megismételhetetlen ember. Segítőkész volt mindenben, az asztalnál és a magánéletben is. Nélküle nem jutott volna el oda a magyar asztalitenisz, ahova eljutott. Azt is hozzátettem még, hogy tegyen félre mindent, kopogtasson be a pingpongtermekbe, és nyugodtan mondja el, hogy mit lát, mert nála jobban senki sem érti ezt a játékot.”

(Az ünnepelt, fotó: Márton István)

Jónyer István tudott a neki szervezett ünnepségről, ám így is sikerült meglepni: „Amikor bejöttem és megláttam Klampár, Gergely, Takács, Kreisz társaimat, akikkel világbajnokságot nyertünk, már az elég volt ahhoz, hogy elérzékenyüljek, még a tenyerem is izzadni kezdett. Gondoltam, hogy valami lesz, de ekkora érdeklődésre nem számítottam a média és a játékosok részéről, fantasztikus bulit csinált a szövetség.”

A MOATSZ igazán különleges ajándékkal rukkolt ki. Egy hivatalos oklevéllel, amely azt tanúsítja, hogy mostantól az egyik csillag Jónyer István nevét viseli fent az égen.

(fotó: MOATSZ)

„Jónyer István az életútjával, az eredményeivel, a munkásságával és persze a világbajnoki és Európa-bajnoki aranyakkal csillaga a nemzetközi sportéletnek és állócsillaga a magyar asztalitenisznek – indokolta az ajándék jogosságát Nátrán Roland, a Magyar Asztalitenisz Szövetség elnöke. – Ennek a szimbolizálásaként kapott a szövetségtől egy oklevelet. A hetvenes években elért eredményei évtizedek múltán is megmozgatják az asztalitenisz-világot, ezért azt hiszem, nem túlzás ez a csillag.”

Sárfalvi Péter habozás nélkül igent mondott a születésnapi ünnepségre való meghívásra.

„Nekem ők gyermekkori hőseim voltak, Jónyer István és az aranycsapat hetvenes évekbeli sikersorozata és a hetvenkilences világbajnoki győzelem olyan volt nekem, mint apukáméknak a londoni hat három – mondta a sportlétesítményekért és sportkapcsolatokért felelős helyettes államtitkár. – Mi rajtuk nőttünk fel, és a Kína elleni phenjani öt egyes kiütéses győzelemből rengeteg motivációt merítettünk. Az akkor még aktív sportoló apukám révén személyesen is ismertem ezeket a legendákat. Nemrég megkaptam a DVD-felvételt erről a bizonyos Kína elleni világbajnoki döntőről, ami elképesztő volt, azóta is gyakran előveszem és megnézem. Csak azt sajnálom, hogy a járvány árnyékában nem tudtak még többen eljönni, de így is nagyon sokan ünnepeltük Pista bácsit.”

(Az ünnepelt a születésnapi tortával, fotó: Márton István)

Jónyer István, ahogy az egész aranycsapat, Bátorfi Zoltánnak is sokat jelent.

„Nekem édesapám volt az edzőm, és mindig azt hallgattam, hogy Jónyer, Gergely, Klampár és a többiek – idézte fel pályája kezdetét a női szövetségi kapitány. – Későbbi emlékem, hogy azon szerencsés játékosok közé tartoztam, akiknek a szövetségi kapitányuk volt Pista. Nagyon kedveltem őt mint edzőt, és úgy gondolom, hogy ő is engem mint játékost, szép emlékeket őrzök erről az időszakról. Tibivel pedig én még játszottam, elég sok mérkőzést, ami annak fényében nem csoda, hogy ő még ma is aktív. Ezek a meccsek nekem óriási élmények voltak, és most visszaemlékezve is azok.”

(Jónyer István és Gergely Gábor, fotó: Márton István)

A magát rendkívül édesszájúnak valló Jónyer István a születésnapi tortáján vélhetően nem lepődött meg, nem úgy a róla elnevezett csillagon.

„Ez érdekes, nem tudom, kinek az ötlete volt. Még most sem tudom felfogni, majd talán néhány nap múlva… – kereste a szavakat a legenda, akinek az életfelfogása a hetedik iksz betöltése után sem változik meg. – Én a nyugodtságra és a békére esküszöm, ennek jegyében próbálok élni továbbra is. Nekem mindig megvan, hogy másnap mit csinálok majd, tehát célokat tűzök ki, és próbálom azokat elérni, ahogy azt tettem a pingpongban is. Berczik Zoli ebben nagy tanítóm volt, mert azt mondta, hogy »Fiam, amit ma megtehetsz, azt ne halaszd holnapra«.”

ftoók: Márton István