Nem hasonlítja magát Márton Anitához, pedig az ultrafutó legenda dr. Bérces Edit is atlétikai világbajnoki címmel büszkélkedhet. A zalaegerszegi főiskolai docens önkéntesként segítette és csodálta meg az atlétikai világbajnokságot.
Többször is lefutotta az UltraBalaton 210 kilométeres távját, nem riadt vissza a Bécs-Budapest 352 kilométeres kihívásától, a 369 km-s elképesztő teljesítményével pedig immár húsz éve a 48 órás futás magyar csúcstartója dr. Bérces Edit, aki alig egy évvel a hat X-es kerek évfordulós születésnapja előtt önkéntesnek állt be a budapesti atlétikai világbajnokságon.
Sok ezer kilométer megtétele és a nagyobbnál nagyobb sikerei után negyvenes éveinek a derekán döntött úgy, hogy a legnagyobb versenyekre már nem nevez be, de a jó állóképességéből annyit azért máig megőrzött, hogy a nála jóval fiatalabb önkéntesekkel is tartotta a lépést, hol a Nemzeti Atlétikai Központban, hol pedig a Hősök terén, ahogy azt a napi beosztása megkívánta. A zalaegerszegi Pannon Egyetem főiskolai docense – aki az alkalmazott nyelvészetből summa cum laude doktorált – fiatal sportolóként úszó és triatlon versenyeken is elindult, de valójában csak 1997-ben ismerte fel, hogy az egészen különleges szívósságát az extrém hosszúságú és terhelésű futóversenyeken még inkább kamatoztathatja – írta az SzPress Hírszolgálat.
Minden eredményét és azokkal együtt a megtett távokat is folyamatosan dokumentálta. Pontosan vezetett naplójának tanúsága szerint legalább egyszer a Földet is körbe futotta. Érmek, trófeák és oklevelek sokaságát őrzi, legalább annyira büszke arra az emlékéremre, amit 1998-ban Gyulai István, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség egykori főtitkára juttatott el hozzá.
Elismerés a női nemnek és egy kivételes magyarnak
„Ezt a medált azok a sportolónők érdemelték ki, akik a „Női atléták 1998-as világévében” kimagasló teljesítményeikkel tűntek ki, jómagam például a 100 kilométeres versenytávon felállított országos csúcsommal”
– nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a futólegenda, aki a Nemzetközi Ultrafutó Szövetség kötelekébe (IAU) tartozó versenyzőként öt világbajnokságon -háromszor a 24 órás versenyszámban, kétszer pedig a 100 kilométeren – állt rajthoz, az aranyérmet kétszer ő vehette át.
„Igazi” világbajnoki győztesnek tekintem magamat, hiszen a Nemzetközi Atlétikai Szövetség már hosszú évekkel ezelőtt elismerte a mi nemzetközi szervezetünket, úgy is mondhatnám, hogy ezzel a nagy család tagjaivá váltunk”
– hangsúlyozta dr. Bérces Edit, aki ennek ellenére sem hasonlítja magát a súlylökő Márton Anitához, az olimpián bronzérmeshez, a szabadtéri világbajnokság második helyezettjéhez, aki 2018-ban sporttörténelmet írt a birminghami fedettpályás világbajnokságon kiérdemelt első helyével, nem mellesleg a magyar atlétika első világbajnoki diadalával.
Magányos botorkálás az éjszakában
„Eszem ágában sincs Anitához hasonlítani magamat, akire mindig is a magyar sport nagyjaként néztem fel. Mindketten atléták vagyunk és a sikereink sem hullottak csak úgy az ölünkbe, a sport az ő és az én életemben is meghatározó szerepet töltött be. A legnagyobb különbség kétség kívül az, hogy Anita egy olimpiai versenyszámot választott magának, ezért stadionokban és sportcsarnokokban a szurkolók bíztatásával versenyezhetett, nem úgy mint mi, az ultratávú versenyek megszállottjai, akik sokszor magányosan botorkálva csak magunkban bízhatnak, a lelkük erejében. Ha pedig most fantáziálnék, akkor azt mondanám, hogy Anita az almát testesíti meg, én meg körtét, viszont mind a ketten a világ atlétikájának nagy gyümölcsöskertjében értünk be és lettünk sikeres sportolók.”
Egy kezén meg tudja számolni, hogy hány nemzetközi versenyen „állt fejre”, sokkal inkább volt jellemző rá a fogcsikorgató küzdeni tudás és az energiáinak jó beosztása.
„Amolyan szenvedős hajrázó voltam, aki az utolsó métereken már se nem látott, se nem hallott, csak a szíve vitte előre, ahogy egykor az öttusafenomén Balczó Andrást is, akinek a tanulságos mondásait és intelmeit szállóigeként szívtam magamba”
– mondta befejezésül dr. Bérces Edit, akit versenyzőként a világ 50 pontján ünnepeltek, most viszont a szabadidejében gyakran azon fáradozik, hogy motivációs beszélgetésekkel mind több tehetséges és elszánt fiatal számára tegye vonzóvá az ultramaratoni futást.
Szalay Péter (SzPress Hírszolgálat)
